gyros és társai

Házi gyrostálacska készült ma. Jobban sikerült mint legutóbb, pedig nem készültem rá különösebbben, de volt itthon minden, ami pont jó volt hozzá. A saláta lett a legjobb: paradicsom, olívaolaj, bazsalikom, lilahagyma, citrom leve, petrezselyem. Nem összekevertem, hanem egymás után tettem őket egy tányérra. Tejföl volt még itthon, abba került bors és erő pista. Meg persze pita volt és csirke mell csíkokra vágva, megpirítva.
Holnapra krumplikrémlevest készítettem. Most tettem bele egy kis répát. Remélem, finom lesz! Hozzá almás rétes lesz. Szegény réteslapot addig szárítottam a hűtőben, hogy még meg is ázott, és összeragadt, de azért én betöltöttem. Este pedig rizibizi rántotthússal.
Bogár már nagyon izgatott és gyámoltalan. De a finom vacsorának nagyon örült.
Hétvégén valószínűleg utazunk anyuhoz. Mindig sóvárogva hallgatja, mikor mesélem neki épp mit főzök (na nem az Oetkerre gondolok): jaj, azt ő is úgy megenné; nem tudok teleportálni... Most kérdeztem is tőle: Anyu, mit főzzek neked? Hát ő most nem kíván semmit, ő nem is tudja... Nincs igazság a földön, de azért bebiztosítom magamat a lasagne al forno kellékeivel, hátha...

Bogár nem főz

Bogár mégsem főzött. Úgy alakult, hogy időben hazaértem, így rám várt a sárgaborsó, így végre, végre, vééégreee ettünk főzeléket. Olyan jól esett, nagyon szeretem.
Holnap gyros vagy gyrostálacsak lesz, hogy elfogyjon a pita. Aztán meg grízes rétest készítek majd valami finom levessel, hogy a drága Bogár finomakat egyen, mert szegény már kezd kikészülni. ÁÁÁ

Bogár főz!

Bogár főz! Bogár főz!

mirelit

A korábbi lelkesedésem, idő hiányában, kicsit alábbhagyott. Igaz, az idegbaj sem akkora körülöttem (még).
Így a múlt hetet Sanyi főzte végig helyettem, meg az Il Treno és az Oetker. Hétvégén azért összekaptam magam és készítettem bolognait, húslevest és sült halat krumplipürével. A bolognai nagyon jó lett. Hiába, ez a Ramsay tudja, mi a jó. A leves.... nem mennek ezek nekem. Minden volt benne, de valahogy mégsem volt kerek... és a hal is unalmas volt.
Tegnap megint Oetker, ma anyu fasírtja lesz, szóval ideje összekapnom magamat. Terveim szerint szerdán főzeléket készítek.
Ráadásul az a helyzet, olyasmit kellene készítenem, amivel néhány maradék, beszerzett, kivett étel felhasználódik, elfogyasztódik. Így régi kenyér és pita. Majd beszámolok.

Énekeljük azt, hogy: rántotthúsrántotthús...

A legutóbbi hétvége igen gazdag volt gasztronómiai szempontból. Bogár a végek felé igyekszik (minden héten egy államvizsga), én pedig próbálom minél kellemesebbé, zökkenőmentesebbé tenni ezt a (mindkettőnk számára) nehéz időszakot. Abban segítek, amiben tudok: ételkészítés és egyéb gyomorfurfangok.
Ennek jegyében készült pénteken az imádott rántott hús, hozzá a gyerekek (és a lilák) kedvence a rizibizi. Szombaton a nemrég remekül debütáló karfiolkrémleves és brassói várta az éhes gyomrokat. Vasárnap rántott hal friss salátával. Majd közös megyegyezéssel az uzsonnának való vargabéles erdei gyümölcsös öntettel, amit B. Tamás (37) receptje alapján készítettem.
Nekem a leves nagy favoritom volt, és természetesen a vargabéles. Előbbi abból a hirtelen felindulásból született, hogy a karalábét, amit Bogár nyersen, magában rágogatni, ropogtatni nem szeret, fel kellene használni. A "lében úszkáló zöldségek" típusú leveseket annyira nem szeretem, pontosabban azokat nem tudom jól elkészíteni, ezért gondoltam, főzök egy krémlevest. Kis krumplival kicsit pároltam a karalábét, felöntöttem vízzel, főztem, tejföllel összeturmuxoltam és fűszereztem. Bogár imádta, és nekem ez elég. :)

Caciki, hehehe

Jó kis fotót készíthettem volna. Tzatzikit csináltam egyik hétvégén. Mondta Bogár, hogy le kellett volna fotózni, mikor a joghurt és az uborka még külön, egymás mellett vártak a tálban, mert nagyon szép volt. Az újság, ahonnan a receptem való, azt írja csöpögtessük le a joghurtot. Nagyon szeretem így a tzatzikit, és mentát is szoktam bele tenni, ahogy azt egy kedves barátnémtól tanultam.
Fotó nem lett, de saláta igen, és jókedvűen elfogyasztottuk egy vidám házi gyros tálról.

lasagne

Arról nem is számoltam be, hogy szilveszter napján sikerült egy remek lasagnet összehoznom. Segítségemre volt R. Gordon (43). Korábban is készítettem már ilyen ételt, de abban nem volt besamel, és a paradicsom helyett inkább a spenóté volt a főszerep. Azt is nagyon kedvelem, de ez: hmmm... Sajtszószt kellet készíteni hozzá, vagyis sajtos besamelt, ami az egész ételt rendkívül krémessé tette. Hmmm... Na igen, és szórtam rá parmezánt, ami szintén: hmmm. Csak ajánlani tudom a classic lasagne al fornot, amihez kedves szakácsom friss salátát ajánl. Nem gondoltam volna, de nagyon passzol.

karácsony után

A karácsonyt sikeresen túléltük, szerencsére nem ettük halálra magunkat (bár már közelítettünk efelé). Viszont én kiesetem a főzésből, és most csupa bénaságot produkáltam: fűszerezetlen pirított csirkét, ehetetlen és kukábavaló mártást, fakanál ízű levest kemény galuskával... a pörköltre majd csak holnap derül fény...
Az idei év is nagy gasztronómiai kihívással kezdődik. Tavaly 90 napos diétával kezdtük az évet (év végére ennek nem sok nyoma maradt), idén nem kevesebbre vállalkoztunk, mint hogy eztán egészségesen étkezünk. Igyekszünk leszámolni a sütivel, nasikkal, és úgy általában kevesebbet eszünk. Bogár egyelőre kicsit frusztrált emiatt (néha, úgy látom), és bár nem mondja, de szerintem küzd a mennyiséggel (na nem azért, mert nem bírja megenni), de hősiesen kűzd. És ha ő elhatároz valamit, akkor nagyon elszánt és kitartó tud lenni. Én pedig igyekszem támogatni: szorgosan készítem a szendvicseket és egyéb élvezeti cikkeket, amik, természetesen, illeszkednek az egészséges étrendbe.
Sok gyümölcsöt, zöldséget és gabonafélét kell fogysztani. Sokkal többet, mint amennyit most eszünk. Kalandra fel!