Banános cupcake

Imádom, az olyan egyszerű, megbízható recepteket, amik kis módosítással, kis ezzel meg azzal még az eredetinél is finomabbá, izgalmasabbá tehetők. A Nigella-féle cupcake recept nekem épp ilyen. Imádom! Ez a süti mázzal és cukorkával készül, de én ebben nem vagyok ügyes és profi. Így inkább ízesíteni szoktam, valamivel, gyorsan... ami van otthon.
A banán-csoki kombináció nálam már több alkalommal bizonyított. Szerintem nagyon tuti együtt. És minden hozzá, amire szükségem volt: eredetileg és azon felül. Összekevertem a cupcake-hez valókat, majd kakaóval, fahéjjal ízesítettem. Másfél átlagos méretű banánt aprítottam a tésztába, aztán mikor már a mókás, színes papírban ült a tészta, mindegyik kosárkába tettem egy banán karikákat.


Banános cupcake

125 g liszt
125 g cukor
125 g olvasztott margarin
2 db tojás
2-3 ek. tej
csipet só
1 cs. vanília
1 tk. sütőpor
1 mk. szódabikarbóna

2 ek. kakópor
kevés fahéj
2 banán

Rizs Ottó

A tegnapi villás reggeli után nem adhattam lejjebb. Ma rizottó volt grillen sült cukkinivel és mozzarellával. Gordon biztosan szitkozódva vágta volna vissza a tányért, mert elismerem, voltak hibái, de most csak a miliő hiányzott, hogy a tökéletesség lábnyomába belepróbáljam a talpamat, amiért köszönet Jamie-nek. Az ő rizottó receptjét használtam (angolul, magyarul). Szerencsére minden volt itthon: zellerre gondoltam tegnap, bor is akadt - villányi hárslevelű, amit még Bogárral kezdtünk el :) -, rizs és sajt is. Ez lett a köret. Hozzá még tegnap zsenge cukkinit karikáztam fel, és sózva borsozva hűtőbe tettem. Ma sütés előtt leöntöttem a kis levet, amit engedett, majd olajjal kissé meglocsoltam. Grillserpenyőben sütöttem ki, majd miután ezeket kivettem a mozzarella gombócot is felkarikáztam, és bazsalikommal megolvasztottam. C'est fini!

Nem bagatell

Utoljára akkor éreztem ilyen megelégedést, mikor Bogárral Európa kellemesebb felébe szakadt barátunkat látogattuk meg egy könnyed, illetve egy rendkívül tartalmas városnézés apropóján. Az 'itt minden zöldebb, tisztább, csöndesebb, kedvesebb, hangulatosabb, barátságosabb ... ' érzése fogott el, a tökéletes közelségét éreztem már a kertbe lépve, pedig ez csak az előjáték előjátéka volt. A már sokak által megénekelt villa bagatelle-ben jártam.
Gyönyörű idő volt. Az ajtók tárva álltak, így a tavaszi szél és napsütés átjárta az épületet, ami szinte üres volt, mert a vendégek a teraszon, a napsütésben tobzódtak. Fényben úszott a ház, így a ringó, zöldellő fákat nézve jól esett a meleg cappuccino és a langy bodzaszörp. (Ha hideg volna, itt pont olyan kellemes lenne becsukózni egy forró teával vagy habos kakaóval.) Egyedül is jól éreztem magamat. Mintha Bogár mindjárt jönne a konyhából, a fürdőből vagy a hálóból. Futkosó gyerekek, rutinos törzs- és ámuldozó első vendégek között bármikor felbukkanhatott volna a nagy család tagjaként.
Úgy tíz-tizenöt éve magazinokban láttam már és képzeltem ilyesmit. Akkor azt kérdezték, nem vagyok kicsit megalomán. Vagy ez áll, és a fenti monológom csak megerősíti ezt, vagy mégsem, legalábbis rajtam kívül is akadnak lilák.

Ünnepek

Eltelt a húsvét. Idén kétszer is, több családi körben is. Állandó és jelenlegi kedvencem a sonka tojással és házi kaláccsal. A képen látható csodát csak fontam, a lényegi munkát nem én végeztem. De tanultam képviselő fánkot készíteni, ami nem volt bonyolult, és működött félig, csak a sütő nem volt kegyes hozzánk, bár így is elkapkodtuk a fánkokat... mint a borzas katákat következő hétvégén. Azért ebben ügyesebb voltam, igaz, ezt Bogár reszelte, nem én. És volt hal több alkalommal, rántott hús végtelenítve, túró nagy mennyiségben és különböző formában (katán kívül túrós tészta).

Volt esküvő is igzai lakodalmas menüvel: gazdag húsleves, marhapörkölt, torta, aprósütemények. Húsos tészta is, de azt csak másnap ettük.
Ismét nincs közönségem a főzéshez, még szerencse, hogy anyukám meglátogatott, így lehetett hagymaleves és bolognai. Remélem, jut energia a folytatásra.