Egy, két, há'

Már nem sokat kell aludni, és a Bogarak újra együtt lesznek.
A töltött káposzta már kész, a hűtőben vár. A gyömbéres süti is elkészült, de nem egészen olyan lett, mint amilyenre szükségem lett volna, így gyorsan készítettem vaníliás omlós süteményt is, egyenesen a Vánczából. Erről részletesen később, mert ez még egy titkos küldetés része.
Na de mit süssön az ember lánya, ha férjhez megy, és a kollégákat-barátokat vendégelné meg valami finomsággal? Nem lesz túl meleg, így krémes is lehetne, és ez az alkalomhoz is illene... úúúú, kókusz kocka... ööö akarom mondani hólabda. Vagy a család által olasz sütinek hívott csoda, ami könnyű piskóta tejszínes puding krémmel a tetején kakaóporral. Rájöttem, ez talán valami profiterol vagy tiramisuszerűség akart lenni, esetleg a kettő elegye.
A hólabda jól hangzik, de ennek a kérdésnek még utána kell járnom. Ha ötlet van, szívesen veszem.

Bogár a Holdon

Múlt héten sikerült kiadhatatlan süteményt készítenem. Nem túl jó ómen. A közeljövőben családi és baráti események sora vár ránk, amit részben saját főztömmel kísérnék. Az elmúlt hónapok pangása után, Bogár újra a Holdon.
Legelőször töltött káposztát fogok készíteni. Bogár hagyományos, magyar kosztra vágyik, anyukám pedig megosztotta velem legjobb tudását, ezért ez lesz a kezdő fogás. A székely recept, ami alapján ő valami istenit evett egyszer, nekem nem jött be. Kértem is tőle, maradjunk a számunkra jól bevált, megszokott változatnál. Törött paprika, babérlevél, savanyú káposzta, de semmi szalonna, ám a tejföl és a friss ropogós kenyér elmaradhatatlan.
Utána következnek a sütemények úgy mint cseresznyés piskóta és gyömbéres sütemény. Utóbbi nem túl régi találmány, előbbi viszont tinédzser kori névjegyem, amit, átlényegült formában, megénekeltem már. Bármi volt, ezt sütöttem. Hálából, barátságból, vendéglátásból, nassolás végett. Volt A tepszi, AZ edény amiben mindig készült, soha sem másban. A hozzávalókat viszont képtelen voltam megjegyezni. Édes, vajas piskóta savanyú gyümölccsel, amit ha a régi Váncza-könyv megjegyzéseivel kellene ellátnom, ilyesmit írnék: vasárnap délutáni sorozatok mellé, tinizsúrra kitűnő. Most esküvői-vendégváró sütemény lesz, a gyömbéres pedig... az titkos küldetés. Később, fotóval illusztrálva elárulom majd.
Továbbá búcsúzkodnom is kell majd, amihez I. cseh kuglófját fogom választani, és még valami mást. Soha nem ettem még ilyen finom kuglófot... jajj, múltkor még megvolt a recept... ááá, megvan. Általában semmi különös nincs benne a formáját kivéve. A kuglóf egyszerű, de elegáns és finom.
Ó, és még lesz szendvics és torta és remélem, még számtalan finomság, például talán rétes is, és hozzá kellemes társaság, akik jó kedvvel fogyasztják, ami eléjük kerül.

Let's show!

Nahát, idén még nem ettem lecsót! Bár igaz, nem jellemző rám, de látva a kicsattanó paprikákat és paradicsomokat, orromban íncsiklandó illatát, számban kellemes ízét éreztem. Bakker, az egyik legalapvetőbb, legegyszerűbb étel, és nekem a neten kell böngésznem, hogy is van. Ííííí, ez kínos, de rosszabbat is túléltem már.
Kell hozzá hagyma, paradicsom, paprika, és tojás, mi tojással szeretjük, nyamm. De hogy is kell az edénybe dobálni? Na a sorrend is valahogy így, meg majd lesz benne csípő is valamivel. Bár nem egyszerű, ne legyen túl száraz, ne legyen túl sok leve, és a tojás se legyen szárazra sütve. Komoly tudomány ez. Várom a tanácsokat, praktikákat! Én pedig küldöm a beszámolót. Úúúúú, éhes vagyok. Lássuk!

utána
A tojást némiképp alul marasztottam a tojás-zöldség illő egyensúlyában, bár ez könnyen orvosolható probléma. Ez a próbálkozás fényévekkel a legutóbbi fölött lett teljesítve. Jó étel ez a lecsó, megtartom.

Aki nem lép egyszerre...

Nyilvánvaló, hogy az egyszerre lépéstől többet kell tenni egy nem felejthető rétesevés érdekében, de valóban csak szentek és istenek képesek rétest készíteni, vagy földi halandók is próbálkozhatnak vele?
Én próbálkoznék, mert illeszkedne a tradicionális vonalba, főleg a nyugat számára ismeretlen túróval és a bűnös mákkal. Próbálkoznék, mert kellőképpen vakmerő és túlságosan naív vagyok, továbbá voltak már kísérletek, amik nem végezték rögvest a kukában, sőt határozottan élvezhető eredményt adtak. Ezeket azonban egyetlen nagymama, kemencében sült réteséhez sem hasonlítanám, mert ahhoz képest csupán szánalmas próbálkozások voltak. Talán épp amiatt a lelkes kalandvágy, hogy nincs tapasztalatom a nagymamaféle mitikus rétessel kapcsolatban, nem támasztok magammal szemben olyan elvárásokat, amik egy ilyen szentséghez közelítenének, nincs mérce... ám leendő fogyasztóimnak vannak ilyen irányú tapasztalataik, ami jelentősen növeli a tétet, és egyben el is döntheti fenti kérdésemet. Uff.

Home is where the heart is

Bogár ezidáig mindig szerényen visszautasította a kérdést: mire vágyik, mit enne, mikor hosszabb-rövidebb külhoni tartózkodásából hazalátogat. Így tett most is... először, aztán meggondolva magát közölte: legyen valami tradicionális; gulyás, töltött káposzta... hasonló.
Magam is épp ilyesmire gondoltam, sőt legelőször a töltött káposztára gondoltam, de elhessegettem magamtól, tekintettel Bogár megváltozott étkezési szokásaira, magasztalt diétájára és szűkült gyomrára, továbbá, hogy nem ez a tipikus könnyű, nyári étel, ha csak nem egy esküvőn vagyunk éjfél tájt. Mégis rögtön erre gondoltam, mert ha 'egy férfi szívéhez a gyomrán keresztül vezet az út', akkor a honvágya is itt fog jelentkezni. Így újra előkerültek a tradicionális, hazai konyha feletti gondolataim. A pörkölt és gulyás készítést meghagyom másnak (bár ez utóbbi restanciámtól ideje lenne szabadulni - nagyon szeretem.... utána kelt kalács... ez egy másik történet), a jó oldalas és tarja sülteket is. Az egytál és a káposzta viszont a barátom, és ha nem is tipikusan magyar, de határozottan kelet-európai. Ilyet talán csak a lengyelnél vagy a németnél lehet kapni odakint. Nem sokszor készítettem, de akkor határozottan élveztem, és nem okozott csalódást anyu tökéletes töltött káposztájához képest.
Még nem tudom mi lesz a Bogár tiszteletére készített menü, de az átkot megtörtem, leveszem magamról: Bogár mégis tudni magyar konyha.