Otthon járva, s ajándékot keresve külhoni s hazájuktól messze szakadt barátainknak az áruház polca előtt azon tanakodtunk Bogárral, vajon a vaníliás karika vagy a pilóta keksz a nyerő. Végül egy harmadik édesség mellett döntöttünk, de a fehér-barna korong csak nem ment ki a fejemből. Sosem tudtam eldönteni, rétegeire szedve vagy keresztül harapva szeretem jobban; a mintája mindig elbűvölt.
A húsvétra sütött linzer karika sikerén felbuzdulva úgy gondoltam, ilyet én is tudok sütni. Hát nem. Olyat nem, de másmilyet, másmilyen finomat igen.
A finomnak aposztrofált linzer receptemet használtam, vagyis 30 dkg liszt, 20 dkg vaj, 10 dkg cukor, 1 tojás keverékéből készült a tészta. Ezt megfeleztem, egyik feléhez vaníliás cukrot, a másik feléhez 1 evőkanál kakaóport adtam. Jól eldolgoztam a két tésztát, vékonyra sodortam, s egyenlő számú karikákat, pogácsákat szaggattam a fehér és a barna részből, majd kisütöttem. Végül elkészítettem a tölteléket, amit a csokoládé tortához is használok. Csak meg kell várni, amíg megszilárdul, mondjuk mint a mogyorókrém szobahőmérsékleten. Aztán lehet is tölteni - egy teáskanálnyi krém egy kekszpárhoz - s egy nap után fogyasztani.... nehéz addig várni, de akkor finomabb. Megyek, eszem is egyet, vagy kettőt...
