2010. április 24., szombat

úúúú


Úúúú, szégyenletesen régen jelentkeztem. Nem történt túl sok minden. De van egy nagy tartozásom. Szétkürtöltem a környezetemben, milyen isteni Ramsay lasagne al fornoja, így közölnöm kell, ami nyelvgyakorlásnak is tökéletes lesz. (:
Na jó, azért volt egy két siker az eltelt másfél hónapban is: foszlós kalács hatos fonatban (ld. a képen), mustáros csirke, leégett francia hagymaleves megmentése, kakaós és pizzás csiga, rakott kel.
És tanultam is: a hatos fonást, vadas, szórt túrós (lusta asszony rétese) készítését.
Hamarosan jelentkezem a lasagne receptjével, addig egyetek valami mást. (;

2010. március 2., kedd

teljesítve


A szombati küldetést, ugyan kicsit szétszórtan, de teljesítettük. A vendégek úgy nyilatkoztak, jól érezték magukat és a vacsora finom volt.
Bogár készítette a borjúpaprikást, illetve ő pörköltet készített, mert én nem is figyeltem, és csak rávágtam, igen pörköltet csinálunk, de végül behabartuk, így lett paprikás. Nagyon finom lett, mert Bogár ügyes. Mindig csörgött az órája, mikor a pörkölést kellett ellenőrizni. Követte a tankönyv (Pető Gyula Ételkészítési alapismeretek) utasításait, ami alig ír fűszert, így a hús tökéletesen kiadja a saját ízét. Azt mondja, ő ezt nagyon szereti, és ebben igaza van.
Előétel-desszert is volt: rózsafánk. Nagyon egyszerű, mégis dekoratív sütemény. Hiába a csöngető szomszédok, nem sikerült elrontanom. Még, még, még... eszünk ilyet. Azért szeretem mert nem túl édes, nem túl olajos. Tökéletes.

2010. február 27., szombat

mai küldetés

Ma nagy dolgokra készülünk, ehhez gyűjtöm az erőt. Már le is főztem egy nagy kotla kávét. Tesómék jönnek borjúpaprikásra. De lesz leves és rózsafánk is. A paprikás Bogár projektje lesz, ha tényleg elvállalja. Én nem vagyok egy nagy pörköltkészítő, és úgy vettem észre azt a férfiak szívesen elválalják.
Árpitól végre megkaptam a finom lángos receptjét, amit szeretnék hamarosan kipróbálni, mert a lángost: imádom.

2010. február 20., szombat

borzas kata


A katámnak nagy sikere volt, úgy láttam és hallottam. Ez az egyik kedvenc süteményem azok közül, amiket anyu sütött még mikor fiatalabb voltam. Kakaós linzer reszelve és túrós töltelék, ennyi az egész. Nekem egy kicsit vastag lett a kakaós rész, mert kisebb a tepszim, mint anyué otthon. Így magasabb, durvább szeleteket kaptam, mint ő szokott, de a régi ízt, amit úgy szeretek, visszaadta.

2010. február 13., szombat

marcello

A tegnapi nap pocsék volt, és ez rányomta a bélyegét az estére is. Jól éreztem magam, de jobb lett volna, ha kellemesebb a nap. Azt tanították nekem tegnap: ne legyenek elvárásaim, és akkor nem csalódhatok. Igaz, csak szomorú.
Hagymalevest, Amalfi pizzát és tiramisut ettem. A pizzát akár ki is hagyhattam volna. Nagyon jó volt, de mostanában viszonylag keveset tudok enni egy étkezés alkalmával. Ez nekem sok volt, de ezt Bogár igazán nem bánta: elintézte a pizzámat.
A hagymaleves lilahagymából készült, nem volt turmixolva, se habarva. Egy pirítós úszott a tetején, ami olajban volt pirítva (talán), rajta sajt. Nagyon ízlett. A tiramisu: puha piskóta, de mégsem ázott (fantasztikus, hogy tudják így elkészíteni!?*), könnyű krém, csudafinom karamellás-kakaós öntet... még a tejszínhab is jó volt...

*Válasz: Valószínűleg nem most csinálják először.

2010. február 10., szerda

vendégségben

Hááát... ez a hétvége! Mindig élősködtünk valakin.
Szombaton Kata nagyon finom tárkonyos csirkeragulevest főzött, amivel jó ötletet adott nekem, hogy a krémlevesektől és az általam híg leveseknek nevezettektől valami olyan felé meneküljek, amiben sikerem lehet. Nagyon ízlett, és különösen jól esett a hidegben. Isteni tárkonyillat lengett az egész lakásban. Hmmm...
Vasárnap Ircsitől kaptunk ebédet. Fura levest kaptunk és szalagos fánkot. A fura jelző nem minősítés, csak annyit jelent, hogy még nem ettem ehhez hasonlót: habart húsleves nudligombócokkal. Igazi liláknak való leves. Azt mesélte, létezik nudlileves, amit a nudli főzővizéből készítenek...
Pénteken a Marcelloba megyünk. Remélem, minden kerek lesz. Eddig minden nagyon jó volt, amit ott kaptam. Tavaly ilyen tájban voltunk ott Bogárral, és kaptunk házi készítésű szívsütit. Hát nem édesek?!
Szombaton a barátainkat várjuk. Szendvicseket szeretnék készíteni (már elterveztem, milyen fajták lesznek) és borzaskatát. Dokumentáljuk és beszámolok.

2010. február 6., szombat

lazac és hátszín


Ezen a héten megint elöntött minket a szemét: mirelit, gyors, szendvics...
Hogy ezt kompenzáljam pénteken spenótfőzeléket készítettem lazacfilével. Nagyon jó párosítás, és szerencsére az összes alapanyag kiváló minőségű volt. Az interben vettem sajátmárkás, mélyhűtött lazacfilét, ami tökéletesen finom volt.
Közben Bogár megszerzte egy diplomáját. [ :) :D B-) :<> ] Örömünket, illetve a felgyülemlett feszültséget és fáradtságot egy finom vacsorával gondoltuk levezetni. Bogár nagyon szereti a szép nagy darab marha húsokat, így hátszínt sütöttem a Bereznay-könyvből. (Árpinak üzenem, tényleg nem úgy nézett ki, mint a könyvben -nem csak a fotótechnika miatt-, és biztos vagyok benne, hogy az íze sem olyan lett, de nem voltunk csalódottak.) Szóval, ami a képen látszódni próbál: krumplilepény, hátszínszelet, mustáros-tárknyos szósz, bevert tojás -nem fagyi :/ -. Ez a bevert tojás milyen jó pofa! És finom is. Hogy én miért nem ettem eddig lágy tojást?!
Ma Kata főz nekünk tárkonyos csirkeragulevest, én pedig pizzás csigával próbálok eme remekmű nyomába eredni.