A britek is szeretnék

Névmutató vége, más pedig még nem kezdődött így új lakótársammal, sok idő és nyaggatás után végre összedobtunk egy krumplis pogácsát. Próbálkoztam én már ezzel, de a várt eredményt nem értem el. Nem volt elég krumplis, márpedig a krumplis pogácsa akkor finom, ha kis 'kumpri' csomók vannak benne, és mintha nem is tésztát, hanem tört krumplit ennénk. Zita elmondta, ők hogyan készítik, és ez a metódus nagyban hasonlított ahhoz, amit korábban keresztanyutól hallottam, de annak a receptjét bonyolítja a gondolomformán mért hozzávalók. Zitáé kézzelfoghatóbb. A szemlélődés után Csabival hozzá is fogtunk, és az eredmény tökéletes és gyermekkort idéző lett. Feleztük az eredeti receptben írt hozzávalókat, mert az eredmény olyan, hogy hajlamosak lettünk volna az egészet frissiben megenni, és kicsit meg is toldottuk ízlésünk szerint.
Süssétek, egyétek, süssétek, egyétek, süssétek, egyétek, süssétek, egyétek, süssétek, egyétek, süssétek, egyétek, süssétek, egyétek...

Krumplis pogácsa
75 dkg krumpli
kb. 50 dkg liszt
sütőpor
só
3 ek. olvasztott zsír
3 ek. tejföl

A krumplit héjjában megfőzzük, megpucoljuk, összetörjük. Hozzáadjuk a zsírt, majd elkezdjük apránkét belegyúrni a lisztet és a sütőport. Liszt annyi kell, amennyit a krumpli felvesz, vagyis: ne legyen ragacsos, de könnyen gyúrható maradjon. Közben a tejfölt is hozzáadjuk és a sót, ízlés szerint. Csabival törött borsot is szórtunk bele, illetve anyu, mi csak helyeseltünk. Legközelebb tojássárgájával megkenem, és köménnyel szórom, mert az a legfinomabb.
Ez lehet, hogy bizarrul hangzik, de nagyon finom, ha ebből a tésztából szilva lekváros papucsokat, táskákat sütünk. Szintén gyerekkori élmény, és higgyétek el, felejthetetlenül, felülmúlhatatlanul finom.

a cup of cake

Kedves Barátaim! Szomorú idők vannak. Semmi főzés, sütés, kísérletezés, próbálkozás, ínyenckedés. Bár Bogár, ahogy azt a skype-on keresztül láthattam, még mindig ugyanúgy eszik, de a főtt ételek számára leküzdhetetelen távolság miatt, csak egyedüli fogyasztója vagyok az általam elkészített ételeknek. Igyekszem ugyan valamicskét a kollégákba, rokonokba pumpálni, de így sem mindig sikerül elfogyasztani ezeket. Így lehet, hogy újra felelőtlen voltam, tehát ha valaki zöldbabos-kukoricás rakottast enne, itt jelentkezhet. Egy dolgoban határozotttan fejlődtem: abból főzök, ami itthon van, nem pedig azt, amit az épp aktuális NLK-ban/TVP-ban olvastam, így gazdaságosabb ... lenne, ha nem dobnám ki a felét. Feloldhatatlan ellentétek. Sebaj, ma csokoládés-ribizlis cupcake-et fogyaszthatnak a kedves kollégák, amit még Nigellatól láttam egyszer, illetve, ha addig kibírja/kibírom, szerdán saját fejlesztéső krumplis pogácsát a tesvérem.
A cupcace-et valahogy úgy készítem: liszt, cukor, margarin egyenlő mennyiségben (125g), tojás (2db), tej (2-3 ek.), sütőpor, szódabikarbóna, só. És aztán azt teszek még hozzá, rá, mellé, bele, amihez kedvem van, vagy éppen van a konyhaszekrényben.
A krumplist pedig (a neten olvasható receptek alapján, nem túl bonyolítva) úgy, hogy egységnyi lisztet, fél egységnyi krumplit és ugyanennyi margarint tojás, só, sütőpor hozzáadása után összegyúrtam. Majd Csabi teszteli, aztán beszámolok. Ma folytatom a rakottas evést, és közben Bogárra gondolok.