Bogár a Holdon

Múlt héten sikerült kiadhatatlan süteményt készítenem. Nem túl jó ómen. A közeljövőben családi és baráti események sora vár ránk, amit részben saját főztömmel kísérnék. Az elmúlt hónapok pangása után, Bogár újra a Holdon.
Legelőször töltött káposztát fogok készíteni. Bogár hagyományos, magyar kosztra vágyik, anyukám pedig megosztotta velem legjobb tudását, ezért ez lesz a kezdő fogás. A székely recept, ami alapján ő valami istenit evett egyszer, nekem nem jött be. Kértem is tőle, maradjunk a számunkra jól bevált, megszokott változatnál. Törött paprika, babérlevél, savanyú káposzta, de semmi szalonna, ám a tejföl és a friss ropogós kenyér elmaradhatatlan.
Utána következnek a sütemények úgy mint cseresznyés piskóta és gyömbéres sütemény. Utóbbi nem túl régi találmány, előbbi viszont tinédzser kori névjegyem, amit, átlényegült formában, megénekeltem már. Bármi volt, ezt sütöttem. Hálából, barátságból, vendéglátásból, nassolás végett. Volt A tepszi, AZ edény amiben mindig készült, soha sem másban. A hozzávalókat viszont képtelen voltam megjegyezni. Édes, vajas piskóta savanyú gyümölccsel, amit ha a régi Váncza-könyv megjegyzéseivel kellene ellátnom, ilyesmit írnék: vasárnap délutáni sorozatok mellé, tinizsúrra kitűnő. Most esküvői-vendégváró sütemény lesz, a gyömbéres pedig... az titkos küldetés. Később, fotóval illusztrálva elárulom majd.
Továbbá búcsúzkodnom is kell majd, amihez I. cseh kuglófját fogom választani, és még valami mást. Soha nem ettem még ilyen finom kuglófot... jajj, múltkor még megvolt a recept... ááá, megvan. Általában semmi különös nincs benne a formáját kivéve. A kuglóf egyszerű, de elegáns és finom.
Ó, és még lesz szendvics és torta és remélem, még számtalan finomság, például talán rétes is, és hozzá kellemes társaság, akik jó kedvvel fogyasztják, ami eléjük kerül.

Home is where the heart is

Bogár ezidáig mindig szerényen visszautasította a kérdést: mire vágyik, mit enne, mikor hosszabb-rövidebb külhoni tartózkodásából hazalátogat. Így tett most is... először, aztán meggondolva magát közölte: legyen valami tradicionális; gulyás, töltött káposzta... hasonló.
Magam is épp ilyesmire gondoltam, sőt legelőször a töltött káposztára gondoltam, de elhessegettem magamtól, tekintettel Bogár megváltozott étkezési szokásaira, magasztalt diétájára és szűkült gyomrára, továbbá, hogy nem ez a tipikus könnyű, nyári étel, ha csak nem egy esküvőn vagyunk éjfél tájt. Mégis rögtön erre gondoltam, mert ha 'egy férfi szívéhez a gyomrán keresztül vezet az út', akkor a honvágya is itt fog jelentkezni. Így újra előkerültek a tradicionális, hazai konyha feletti gondolataim. A pörkölt és gulyás készítést meghagyom másnak (bár ez utóbbi restanciámtól ideje lenne szabadulni - nagyon szeretem.... utána kelt kalács... ez egy másik történet), a jó oldalas és tarja sülteket is. Az egytál és a káposzta viszont a barátom, és ha nem is tipikusan magyar, de határozottan kelet-európai. Ilyet talán csak a lengyelnél vagy a németnél lehet kapni odakint. Nem sokszor készítettem, de akkor határozottan élveztem, és nem okozott csalódást anyu tökéletes töltött káposztájához képest.
Még nem tudom mi lesz a Bogár tiszteletére készített menü, de az átkot megtörtem, leveszem magamról: Bogár mégis tudni magyar konyha.

Újratervezés...

Véletlenül kiderült, Bogár már találkozott a coleslaw salátával, amit a születésnapi menü részeként terveztem. Azt mondta, magyar étel nagyon jó lesz a brit tesco felhozatalon tengődő gyomrának; "magyar kaja jo lesz ... barmilyen verzioban ... modernizalva is". Ezen elgondolkodtam, és arra a felismerésre jutottam: én nem is szoktam jellegzetes magyar ételt főzni, pedig szeretem a hagyományos, tradicionális ízeket és recepteket. Amit, szerintem a legjobban tudok, az sem ezek közé tartozik.
Gyerekkorom nagy kedvence volt a csirkepörkölt nokedlivel, tejfölös uborka salátával. Ezzel kergettem őrületbe karácsonyról karácsonyra a családot. Mindenki más boldogan főzte és ette a halászlét, mikor nálunk sokadjára is ez volt az ünnepi vacsora (ünnepelt lévén én választottam). Pörkölt, sült mégsem jellemző nálunk, pedig szeretem a húsételeket. Inkább főzelékek és egytálételek forgolódnak a konyhánkban, és bár az egész családban nagy hagyománya van a húsleves készítésének, én kakukktojás vagyok zöldség- és krémleveseimmel.
Az előbb elhangzottakból annyit megállapíthatunk: számomra a magyar konyha nem a gulasch és társai. Amiben odakint tuti nincs része a gyomornak: savanyú káposzta, jó sertés hús, túró. Ez a három dolog jutott eszembe mikor arra gondoltam, mi az, ami gyakori a konyhánkban, de máshol, például a ködös Albionban nem elérhető vagy nem használják. Ezekből már lesz valami....

... negyed órával később Áháháháh, ördögi ötletem támadt, ááááá!!! Beszámolok.