Véletlenül kiderült, Bogár már találkozott a coleslaw salátával, amit a születésnapi menü részeként terveztem. Azt mondta, magyar étel nagyon jó lesz a brit tesco felhozatalon tengődő gyomrának; "magyar kaja jo lesz ... barmilyen verzioban ... modernizalva is". Ezen elgondolkodtam, és arra a felismerésre jutottam: én nem is szoktam jellegzetes magyar ételt főzni, pedig szeretem a hagyományos, tradicionális ízeket és recepteket. Amit, szerintem a legjobban tudok, az sem ezek közé tartozik.
Gyerekkorom nagy kedvence volt a csirkepörkölt nokedlivel, tejfölös uborka salátával. Ezzel kergettem őrületbe karácsonyról karácsonyra a családot. Mindenki más boldogan főzte és ette a halászlét, mikor nálunk sokadjára is ez volt az ünnepi vacsora (ünnepelt lévén én választottam). Pörkölt, sült mégsem jellemző nálunk, pedig szeretem a húsételeket. Inkább főzelékek és egytálételek forgolódnak a konyhánkban, és bár az egész családban nagy hagyománya van a húsleves készítésének, én kakukktojás vagyok zöldség- és krémleveseimmel.
Az előbb elhangzottakból annyit megállapíthatunk: számomra a magyar konyha nem a gulasch és társai. Amiben odakint tuti nincs része a gyomornak: savanyú káposzta, jó sertés hús, túró. Ez a három dolog jutott eszembe mikor arra gondoltam, mi az, ami gyakori a konyhánkban, de máshol, például a ködös Albionban nem elérhető vagy nem használják. Ezekből már lesz valami....
... negyed órával később Áháháháh, ördögi ötletem támadt, ááááá!!! Beszámolok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése