2018. december 6., csütörtök

Zserbó, upgrade

Bogár első számú karácsonyi kedvence a zserbó. Ha arról kérdezem, az ünnepi menü összeállítása közben, mit süssek karácsonyra, az első, ami eszbe jut, az ez a rendkívül szofisztikált, elegáns, de ugyanakkor rerndkívül szívetmelengető és meghitt klasszikus, ami a legtöbbeket instant időutazásra visz a nagyika vagy anyuka konyhájába, egyenest a gyerekkorba. Óh, a kakós máz, ami csillogva, fényesen terült el az illatos tészta tetején...
Mindig zavarban vagyok, amikor sütésre kerül a sor, mert két recept kering a süteményes jegyzeteim között, s sosem tudom, melyiket is sütöttem az elmúlt évben. Így most futottam egy kört a neten, mielőtt ráböktem volna arra, ami felé egyébként is húzott a szívem. Az internet szerint ez az eredeti... Ki tudja, minden esetre életem eddigi legjobb zserbójt sütöttem, de ehhez kellett némi módosítás az elmúlt évek gyakorlatához képest.

Az élesztős zserbó pártján állok, amihez a következőket használom:
40 dkg liszt
20 dkg vaj
2 tojássárgája
5 dkg cukor
1 dl langyos tej
2, 5 dkg élesztő
kevés sütőpor
és természetesen egy csipet só.
Az élesztőt a langyos tejben felfuttatom, közben összedolgozom a vajat a száraz hozzávalókkal. Majd az élesztőt és a tojást is hozzáadva készre gyúrom a tésztát, amit aztán 5 egyenlő részre osztok.

A töltelék a következőkből áll (4 részre osztva!):
10 dkg cukor, amiben egy csomag vaniliás cukor is van
20 dkg darált dió, esetleg egy kis fahéjjal fűszerezve
40 dkg sárgabarack lekvár, lehetőség szerint házi -ez lesz kellőképp savas.
A felosztott, egyenként kinyújtott tésztát (jó vékonyak lesznek, átlátni rajtuk, de ez nem baj) és a 4 egyenlő részre osztott tölteléket rétegezem egymásra a tepsziben -az enyém 21x32cm- (tésztával kezdve és befejezve). A sütfőrmába helyezett lapokat először a lekvárral kenem meg, s ezt szórom meg a cukor és a darált dió keverékével. Az utolsó lappal lezárom a csodát, s villával jól megszurkálva 180 fokon sütöm, amíg szép barna nem lesz.

Véleményem szerint a zserbót keserű csokoládéval kell bevonni; ez harmonizál leginkább a cukros és -jó esetben- gyümölcssavakkal teli töltelékkel. Számomra a tejcsokoládé itt nem működik. Anyukám annak idején házi kakaómázat készített a zserbóhoz, amit azért szeretek, mert könnyű vele dolgozni, és csak össze kell melegíteni a hozzávalókat:
10 dkg cukor
3 dkg kakaópor
3 evőkanál forró víz
1 evőkanál vaj

Bonyolultnak tűnhet, pedig nem az. Viszont tartós is, bár én még nem láttam olyan zserbót, aminek kiszáradás okozta a vesztét. :)

2018. január 2., kedd

Egy malbec a desszerthez? / How about a Malbec with the dessert?

Szilveszter napjan adva volt egy nagy tal toltott kaposzta es egy uveg csodalatos Cahors Malbec. A burgundi is rendkivul csabitonak tunt, de azt tul gyumolcsosnek gondoltuk a leiras alapjan ehhez a husdominans etelhez. A malac melle ezt valasztottuk, s bar elsore talan furcsan hangzik, de a fahejas, sulyos es suru meggy-, olykor inkabb szilvalekvarra emlekezteto aromak remekul illettek a savanyu kaposztahoz is, nem csak a hushoz. Kepzeletben egy falusi konyhaban ultem, ahol egy tantika vagy nagyika teszi meleg szivvel az asztalra ezt a kivalo kompoziciot, nem tervezve, csak egyszeruen telibe talalva, mint mindig. El kell ismernem, evek ota nem ettem ilyen jo toltott kaposztat, ami valoszinuleg a kivalo alapanyagok soranak volt koszonheto: szemet gyonyorkodteto, friss sertes hus, fantasztikus savanyu kaposzta s a legjobb kiegeszitok: illatos, edes, voros fuszerpaprika es sertes zsir.
A bor viszont a desszertig kitartott, es szamomra akkor jott letre a tokeletes harmonia, amikor gyerekkorom egyik kedvence, a keksztekercs lett feltalalva. Tokeletes parost alkotott a fuszeres szilvalekvar a gesztenye izevel, a lagy tanin a kekszes massza texturajavl. Tobbe mar nem hianyoltam a sutemeny melle a meggy kompotot, amit sajnos nem sikerult beszereznem. Ez a bor tokeletesen helyettesitette annak gyomolcsosseget es savassagat, s koplexitasaval felul is multa azt. Ez a parositas erdemes arra, hogy visszatero karacsonyi klasszikussa valjon.

On the day of New Year's Eve we had a huge pot of stuffed cabbage and a bottle of Cahors Malbec. A burgundy seemed to be tempting too, but we ruled it out, because we thought its fruitiness wouldn't go well with this meat dominant dish. We picked this one for the pork, and it might sound a bit weird at first, but its cinnamony note, that reminded me of heavy and dense sour cherry or prune jam, suited the sauerkraut pretty well, just as the meat. I imagined sitting at a dining table in a remote village, where a lovely auntie or granny put this perfect and lovely dish to the table. Not due to careful planing, just simply nailing it, as ever. I have to admit I hadn't had such good stuffed cabbage for years, and I owe many thanks to the great ingredients: beautiful, fresh pork, fantastic sauerkraut and the best seasonings such as fragrant, sweet, carmine paprika and lard.
But the wine had lasted till the dessert arrived, and an even better harmony revealed itself, when one of my childhood favourite the biscuit and chestnut roulade was served. The spicy prune jam and the chestnut created, as well as the soft tannins and the biscuity mixture crated a lovely harmony. After this point I didn't mind at all, I couldn't buy any sour cherry preserve to the side for this cake. This wine replaced completely its fruitiness and acidity, with its complexity the Malbec even exceeded the cherry. This pairing is worth becoming a Christmas classic.