Mindig zavarban vagyok, amikor sütésre kerül a sor, mert két recept kering a süteményes jegyzeteim között, s sosem tudom, melyiket is sütöttem az elmúlt évben. Így most futottam egy kört a neten, mielőtt ráböktem volna arra, ami felé egyébként is húzott a szívem. Az internet szerint ez az eredeti... Ki tudja, minden esetre életem eddigi legjobb zserbójt sütöttem, de ehhez kellett némi módosítás az elmúlt évek gyakorlatához képest.
Az élesztős zserbó pártján állok, amihez a következőket használom:
40 dkg liszt
20 dkg vaj
2 tojássárgája
5 dkg cukor
1 dl langyos tej
2, 5 dkg élesztő
kevés sütőpor
és természetesen egy csipet só.
Az élesztőt a langyos tejben felfuttatom, közben összedolgozom a vajat a száraz hozzávalókkal. Majd az élesztőt és a tojást is hozzáadva készre gyúrom a tésztát, amit aztán 5 egyenlő részre osztok.
A töltelék a következőkből áll (4 részre osztva!):
10 dkg cukor, amiben egy csomag vaniliás cukor is van
20 dkg darált dió, esetleg egy kis fahéjjal fűszerezve
40 dkg sárgabarack lekvár, lehetőség szerint házi -ez lesz kellőképp savas.
A felosztott, egyenként kinyújtott tésztát (jó vékonyak lesznek, átlátni rajtuk, de ez nem baj) és a 4 egyenlő részre osztott tölteléket rétegezem egymásra a tepsziben -az enyém 21x32cm- (tésztával kezdve és befejezve). A sütfőrmába helyezett lapokat először a lekvárral kenem meg, s ezt szórom meg a cukor és a darált dió keverékével. Az utolsó lappal lezárom a csodát, s villával jól megszurkálva 180 fokon sütöm, amíg szép barna nem lesz.
Véleményem szerint a zserbót keserű csokoládéval kell bevonni; ez harmonizál leginkább a cukros és -jó esetben- gyümölcssavakkal teli töltelékkel. Számomra a tejcsokoládé itt nem működik. Anyukám annak idején házi kakaómázat készített a zserbóhoz, amit azért szeretek, mert könnyű vele dolgozni, és csak össze kell melegíteni a hozzávalókat:
10 dkg cukor
3 dkg kakaópor
3 evőkanál forró víz
1 evőkanál vaj
Bonyolultnak tűnhet, pedig nem az. Viszont tartós is, bár én még nem láttam olyan zserbót, aminek kiszáradás okozta a vesztét. :)
