Ma süt, holnap kóstol

Elméleti süti nem létezik. Még a gyakorlati süti is több körös... de valahogy így:

meggyes-csokoládés piskóta (2.0)
3 tojás
14 dkg porcukor
12 dkg liszt
csipet só
1 ek. kakaópor
1 tk. sütőpor
10 dkg olvasztott vaj/margarin
5 dkg durvára vágott ét csokoládé
5 dkg durvára vágott fehér csokoládé
1 ek. mogyoró krém
reszelt narancshéj
meggy/fagyasztott meggy - ízlés szerint, de inkább legyen jó sok mondjuk 25 dkg
- A fehérjéket habbá verjük, majd apránként hozzáadjuk a cukrot, majd a sárgájákat, végül a liszt+sütőpor+kakaópor+narancshéj mixet, és a vajat meg a mogyorókrémet is. Egy téglaformába öntjük, majd beledobáljuk és nyomkodjuk a csokoládét és a meggyet.

Holnap kóstoljuk. ... Idő telik, meg is kóstoltuk. Finom. Közel vagyunk a megoldáshoz: 1. A meggy hiába tűnik úgy hogy sok, tömni kell, mert aztán megnő a tészta és kicsi lesz a meggy. 2. Jövő karácsony: új sütő. :D

Folyt. köv.

Tehát azon gondolkodtam, vajon a gyakorlatban is működne a zöldborsós csirke tipikus brit ételként? Persze kis módosítással. Szeretik a húsok mellé a borsót, ezért jutott eszembe.
A csirkét megfűszerezem, és egy serpenyőben megpárolom. Ha kész kiszedem az edényből, és helyére, a pecsenyezsírba lilahagymát, majd zöldborsót teszek. Megpárolom, majd visszateszem a serpenyőbe a húst is. Worcestershire szósszal és petrezselyemmel fűszerezem, majd kicsi tejszínnel sűrítem. Ha elkészült yorkshire pudinggal tálalom... ha elkészítem... ha működik...

Elméleti sütemény

Létezik főzés elméleti síkon? Csak elgondolás alapján? Tegnap, hazafelé menet az járt a fejemben, mit készíthetnék a karfiolból, ami a hűtőben várja, hogy felhasználjam, illetve milyen ötletet adhatnék Bogárnak főzés ügyében. A két gondolatból lett egy és egy harmadik: anyu-féle, egytálételszerű zöldborsós csirke alapötletéből ... typical English main course. Gondoltam is, gyorsan közzéteszem ehelyütt, de voltak már jónak tetsző ötletek kevésbé sikeres végeredményekkel. Ahogy ma is, a jól elgondolt és koreografált sütemény sem pont úgy működött, ahogyan vártam tőle. Persze nem az ő hibája, hanem az enyém. (Tanulhatnék ezekből az esetekből -úgy bánik a süteményekkel, mint az emberekkel - the big lebowski-. Elkerülhetném a kellemetlenségeket.) Zsírosabb és sötétebb, ha mogyórókrém is kerül bele; a csokoládéolvasztás nem működik a sütitetőn. A kostolás után minden világos lett.

meggyes-csokoládés piskóta

3 tojás
14 dkg porcukor
12 dkg liszt
1 ek. kakaópor
1 tk. sütőpor
10 dkg olvasztott vaj/margarin
5 dkg aprított ét csokoládé
5 dkg aprított fehér csokoládé
1 ek. mogyoró krém
reszelt narancshéj
meggy/meggybefőtt/fagyasztott meggy - ízlés szerint, de inkább legyen jó sok mondjuk 50 dkg

A tojásokat szétválasztjuk, a cukrot és a lisztet kimérjük, hozzáadjuk a sütőport és a kakóport, a vajat megolvasztjuk. Felverjük a tojások fehérjét, közben apránként hozzáadjuk a cukrot, majd a tojások sárgáját, a lisztet, végül a vajat és a mogyorókrémet is. A tésztába szórjuk a csokoládékat, a narancs héjját és a meggyet, majd elkeverjük. Egy téglatest alakú sütőformában sütjük.
folyt. köv.

Egy tál étel

Az első albérletünkben heti rendszerességgel ettük. Olcsó volt, gyors és meleg. Ez utóbbi lényeges szempont volt a hűvös estéken, abban a hideg lakásban.
Egy Frank Júlia recepttel kezdődött, amit apránként magunkhoz igazítottunk. Így lett, hideg, éhes esték kedvence.

almás csirkemáj (2 bogár részére)
tej
fokhagyma
50 dkg csirkemáj
2 db jonatán alma
liszt
zsiradék, esetleg kevés szalonna
só, bors, tárkony

A máj akkor lesz a legfinomabb, ha korábban, főzés előtt néhány órára, vagy egy éjszakára fokhagymás tejbe áztatjuk. Innen kivéve lisztbe forgatjuk, majd forró zsiradékon megpirítjuk, majd almacikkeket adunk hozzá, és borsozzuk. Így pároljuk, míg az alma is puha lesz. A végén sózzuk, megszórjuk tárkonnyal is. Hozzá pirítós és egy finom fehérbor illik, de ezt inkább a borszakértőkre bízom. Gombával is feldobható. Kipróbálva. Jó.
(Vidék Íze, 2010. 6. évf. 10. - p. 56.)

A britek is szeretnék

Névmutató vége, más pedig még nem kezdődött így új lakótársammal, sok idő és nyaggatás után végre összedobtunk egy krumplis pogácsát. Próbálkoztam én már ezzel, de a várt eredményt nem értem el. Nem volt elég krumplis, márpedig a krumplis pogácsa akkor finom, ha kis 'kumpri' csomók vannak benne, és mintha nem is tésztát, hanem tört krumplit ennénk. Zita elmondta, ők hogyan készítik, és ez a metódus nagyban hasonlított ahhoz, amit korábban keresztanyutól hallottam, de annak a receptjét bonyolítja a gondolomformán mért hozzávalók. Zitáé kézzelfoghatóbb. A szemlélődés után Csabival hozzá is fogtunk, és az eredmény tökéletes és gyermekkort idéző lett. Feleztük az eredeti receptben írt hozzávalókat, mert az eredmény olyan, hogy hajlamosak lettünk volna az egészet frissiben megenni, és kicsit meg is toldottuk ízlésünk szerint.
Süssétek, egyétek, süssétek, egyétek, süssétek, egyétek, süssétek, egyétek, süssétek, egyétek, süssétek, egyétek, süssétek, egyétek...

Krumplis pogácsa
75 dkg krumpli
kb. 50 dkg liszt
sütőpor
só
3 ek. olvasztott zsír
3 ek. tejföl

A krumplit héjjában megfőzzük, megpucoljuk, összetörjük. Hozzáadjuk a zsírt, majd elkezdjük apránkét belegyúrni a lisztet és a sütőport. Liszt annyi kell, amennyit a krumpli felvesz, vagyis: ne legyen ragacsos, de könnyen gyúrható maradjon. Közben a tejfölt is hozzáadjuk és a sót, ízlés szerint. Csabival törött borsot is szórtunk bele, illetve anyu, mi csak helyeseltünk. Legközelebb tojássárgájával megkenem, és köménnyel szórom, mert az a legfinomabb.
Ez lehet, hogy bizarrul hangzik, de nagyon finom, ha ebből a tésztából szilva lekváros papucsokat, táskákat sütünk. Szintén gyerekkori élmény, és higgyétek el, felejthetetlenül, felülmúlhatatlanul finom.

Jamie Oliver's top British classics

http://www.channel4.com/food/recipes/chefs/jamie-oliver/jamie-oliver-s-top-british-recipes_p_1.html

Cupcake újratöltve

Vége... a munkának... most... egy időre... Ennek örömére túrós sütit szerettem volna készíteni, nemzeti ünnepünkön, bevásárlás, így túró nélkül, és még lisztem is alig volt, de mentő ötletem támadt, mert süti nélkül nem lehetett. A cupcake-hez kevés liszt kell, annyi pont volt, de mivel muffin papírom sem volt, így téglaformába töltöttem, és felütöttem hozzá a tesóméktól kapott mézes gesztenyelekvárt.... hmmm... végre.
Szóval a szokásos hozzávalókhoz (125 g liszt-cukor-margarin, 2 tojás, 3 ek. tej, csipet só, tk. vaníliás cukor, tk. sütőpor, mk. szódabikarbóna) adtam 1 ek. kakaóport és mogyorókrémet. Miután kisütöttem félbevágtam a tésztát, oda került a lekvár. Rummal dögösebb lett volna, de azért így is csúszik.

rh

Hús kikloffolva, sóval, borssal, zúzott foghagymával megszórva, lisztben, tojásban, zsemlemorzsában megforgatva... csak forró olajra vár. Na mi ez, Bogár?!

a cup of cake

Kedves Barátaim! Szomorú idők vannak. Semmi főzés, sütés, kísérletezés, próbálkozás, ínyenckedés. Bár Bogár, ahogy azt a skype-on keresztül láthattam, még mindig ugyanúgy eszik, de a főtt ételek számára leküzdhetetelen távolság miatt, csak egyedüli fogyasztója vagyok az általam elkészített ételeknek. Igyekszem ugyan valamicskét a kollégákba, rokonokba pumpálni, de így sem mindig sikerül elfogyasztani ezeket. Így lehet, hogy újra felelőtlen voltam, tehát ha valaki zöldbabos-kukoricás rakottast enne, itt jelentkezhet. Egy dolgoban határozotttan fejlődtem: abból főzök, ami itthon van, nem pedig azt, amit az épp aktuális NLK-ban/TVP-ban olvastam, így gazdaságosabb ... lenne, ha nem dobnám ki a felét. Feloldhatatlan ellentétek. Sebaj, ma csokoládés-ribizlis cupcake-et fogyaszthatnak a kedves kollégák, amit még Nigellatól láttam egyszer, illetve, ha addig kibírja/kibírom, szerdán saját fejlesztéső krumplis pogácsát a tesvérem.
A cupcace-et valahogy úgy készítem: liszt, cukor, margarin egyenlő mennyiségben (125g), tojás (2db), tej (2-3 ek.), sütőpor, szódabikarbóna, só. És aztán azt teszek még hozzá, rá, mellé, bele, amihez kedvem van, vagy éppen van a konyhaszekrényben.
A krumplist pedig (a neten olvasható receptek alapján, nem túl bonyolítva) úgy, hogy egységnyi lisztet, fél egységnyi krumplit és ugyanennyi margarint tojás, só, sütőpor hozzáadása után összegyúrtam. Majd Csabi teszteli, aztán beszámolok. Ma folytatom a rakottas evést, és közben Bogárra gondolok.

Saláta

A távolban lévőknek jegyeznék föl ehelyütt egy gyors salátaötletet: 1 csokor újhagymát felaprítunk, leöntjük 1/2 pohár kefirrel (ennek hiányában tejföllel), hozzáadunk 1 ek. majonézt, 1 tk. olívaolajat, még csipet sóval és borssal ízesítjük.
Én most halat és krumplit grillezek hozzá, de ropogós kenyérrel, péksüteménnyel és sült krumplival is .... hmmmm....

Bogár a Holdon, Bogár a Marson

A Bogarak most más-más bolygón tengetik napjaikat, így az egy hétre jutó gasztronómiai élmények száma erősen egy alá süllyedt. Rájöttem, hogy két személyre, akik szeretnek enni, együtt pedig még inkább, könnyű főzni. De egy, párja nélkül lévő személyre nehézkes. A további ok pedig egy váratlan munka, amivel katonás munkarendben kell(ene) haladnom. Így most a munkahelyi büfé gyönyörűséges és gyötrelmes napjaiból veszem ki részem, ahol volt már ilyen is olyan is. De azért egyszer-egyszer megcsillogtatom magam.
Volt már málnásközepűbénacsokismázasmuffinnigellatól, illetve fokhagymás cukkinileves (recept Katitól) és palacsinta... esetenként melegszendvics.
Talán a hétvégén ismét...

Elkészítve, átadva, megéve

Stangli megvalósult. Szerencsésen magamnál marasztottam, így jó szolgálatott tett a diplomaosztó közbeni várakozás alatt.
Volt még parkolóban, csomagtartóból evés, erre maximálisan felkészült és ebben hihetetlenül rutinos anyukával. A menü: hideg almapüré, ínyenc saláta (szőlő, hagyma, rokfort sajt, dió), továbbá hidegsültek, úgy mint sült tarja és kacsamell, szilvával és meggyel töltött csirkemell...

LÁNGOS

Annyira tuti, finom lángost ettünk, áááá, úgy szeretem, imádom, az egyik legjobb étel. Szabadság elmúlik -két hete nem főztem-: egy laza lángossal igyekeztem vissza az élők közé. Egyik barátomtól kaptam a receptet, de ahogy ez lenni szokott: a magyar viszonyokhoz kell igazítani. Ennyit nem akarok, az nem lehet benne... Liszt, élesztő, tej, tejföl, só. Slussz. "Az leopárd megeszi a zebrát meg a zsiráfot és kész."
Kicsit sedre-kotrán készítettem, de a paszírozott fokhagyma így sem maradt el, és a végeredmény egészen olyan volt (mind küllemre, mind belsőleg), mint egy LÁNGOS.
Holnapi terv: stangli. Már minden (liszt, margarin, túró -mindegyikből egyenlő mennyiség-, só) megvan hozzá, csak össze kell dobni, hogy a család pénteken majszolhassa.

Hideg

Végre lehült egy kicsit a levegő, így ismét teljes jogú tagként térhetek vissza a konyhába. Ám mivel jövő péntekre, amikor előreláthatólag ismét nagyon meleg lesz, sütemény szükségeltetik, maradok egy sütést nem igénylő édességnél.
Múlt héten, a Balatonról hazaesve már volt egy fordulóm ezzel a süteménnyel, hogy másnap barátaink asztalára tehessem. Nem találtam meg a receptet, ami alapján korábban, először készítettem, de feltaláltam magam. Az interneten számos receptje olvasható, amiből kiválasztottam egy szimpatikusat, amit kedvere alakítottam. Egy zacskó omlós kekszben elmorzsoltam 1/2 kocka margarint, majd kakaóporral, vaníliás cukorral, barack lekvárral (rumaroma helyett, de egymás mellett is elférnek) ízesítettem. A masszába mazsolát, ostyát, fagyott, bogyós gyümölcsöt tettem, de bármivel feltölthető (dió, puffasztott rizs, zselécukor, müzli, gabona pehely...). Kókuszba forgatva, fóliába téve fagyasztóba tettem, hogy bírja a másnapi utazást, és hideg legyen.
Megyek is...

Annyira meleg van, írni sem tudok

... pedig sok mesélnivalóm van: megérkeztünk a Balatonról. Huhh, ma megerőltettem magamat, és főztem egy kis meggyszószt, hogy holnap jól behűtve elfogyasszuk Bogárral. Talán majd utána. Vizet...

A bika megeszi a sasokat reggelire

A hamburger jól sikerült, de a németek nem nyertek. Nagy bánat, de bízom benne, hogy az uruguayiakkal elbánnak majd; a spanyol bika pedig elfancsalodik a narancsoktól. Remélem, nem a multikulti vacsorám hozta rájuk a rontást!!!
Félre a tréfát. A félkész ételek mindig azt mondják: egy-két perc, öt perc és kész. Egy álomban biztosan. Az utasítás szerint a FAGYOTT hús mindkét oldalát két-három percig kell sütni, és ez aztán kész. De ha előtte kiolvasztjuk, gyorsabban elkészül. Nekem kiolvasztva tartott 10-15 percig. Hol itt az igazság?
Elkészítettem a holnapi lasagnet, ami velünk utazik a Balatonra. Azt még nem tudom pontosan, milyen az íze, de eddig ez néz ki a legjobban. Nem klappolt vele minden: a répa kicsit összeaszott a hűtőben és talán lehetett volna nagyobb is; elfelejtettem, hogy nincs itthon babér, így az nincs benne, hanem rozmaring. De istenien néz ki. A tetejét nem csak sajttal, friss oregánóval is megszórtam.
A sütik, a korábban említett sós rúd és omlós keksz is becsomagolva várja a holnapi utat. Barátaink, akik meghívtak minket Gyenesdiásra, már ma este megérkeznek hozzánk, hogy holnap korán elindulhassunk a tóhoz. Vacsorára melegszendvicset és teát készítek majd. A szendvics alapja Bogár kedvenc korpás szendvicskenyere lesz, benne sonka és sajt, szintén friss oregánóval megszórva, fokhagymával bedörzsölve. Aki ezek után éhen marad, ehet gyümölcsös muffint.

A spanyol-német amerikaiul!?

Már múlt héten, a hamburger fasirtok megvásárlásakor tervbe vettünk egy amerikai estét. Ma, Németország válogatottjának egyik fontos mérkőzése alkalmából meg is valósítjuk ezt. Katiék jönnek meccset nézni, így lesz amerikai hamburger, amerikai muffin és amerikai sör, bár... sántít, de valahogy így.
Épp azon gondolkodtam: a németeknek szurkolunk, és nem káposztás húst vagy virslit/kolbászt sütök? Aztán megygőztem magam: ennél jobbat ki sem találhattunk volna ma estére. A hamburger, ahogy a neve is mondja Hamburgból származik; a város kikötőiben készítették (a fasírt az oroszok felől érkzhetett), ahonnan New York kikötőibe is eljutott. A sört germán és kelta törzsek terjesztették szerteszéjjel Európában. A németek élen jártak a sörkészítés standardizálásában is (már a 13. században). A muffin... hát, azt a németek is biztosan nagyon szeretik.
Egyébként a hús és a zsömle Németországból és egy német áruházláncból érkezett; az amerikai sört Olaszországban gyártották, és egy dél-afrikai-magyar sörgyártó forgalmazza Magyarországon, a muffint én készítettem magyar gyümölcsök felhasználásával. Tehát a multikultúra és a globalizáció jegyében fog telni az este, de azért remélem, a németek nyernek.
(Képek később.)

Ba-ba-ba-ba-balaton

Pénteken indulunk a Balatonhoz, Gyenesdiásra. Már nagyon várjuk. Beszereztük a rovartávoltartó szereket, felszereltük az úti patikát, pótoltuk a hiányzó kellékeket, és tegnap elkészítettem a süteményeket is: sós rudat és omlós keksz csigát. Bogárral már teszteltük, ez utóbbit (előbbi már régi ismerősünk). Nekünk nagyon ízlett, remélem, a barátainknak is tetszeni fog.
Ez a csiga karácsonyi receptajánlat (von Dr. Oetker) volt, mivel mézeskalács fűszerkeverékkel van ízesítve (egyszerűen működik a világ). Omlós tészta bourbon vaníliás cukorral fűszerezve, aminek egyik felét tovább ízesítjük prémium csokoládés pudingporral és rummal vagy rumaromával. Aztán a két részt egyenként kinyújtva egymásra helyezzük, felsodorjuk, majd felkarikázzuk. Így készülnek a csigák. Fontos, hogy hézagmentes legyen a feltekerés, jó szorosra kell sodorni, és akkor nem lesz lukacsos. (Nem vagyok ilyen okos, utólag jöttem rá; tehetséges vagyok. ;) ) Isteni illata van a csokitól és a rumtól. Szerintem nyár közepén is remek lesz: nekem mindig jöhet a szegfűszeg, fahéj, rum és a többi. Plusz a kirándulásokra is magunkkal tudjuk vinni: rundisch, praktisch, gut! Anyukám egy másik receptet ajánlott, de az törékenyebb lett volna, mindenesetre az is megér egy misét ... kókuszosan.... hmmm. Ki szereti az ilyesmit? Én igen.

(Egyébként: miért fotóznak más süteményt, mint amit a recept leír? A sütemény gyönyörű lett, magam is meglepődtem, de tisztán látszik, hogy az újságban szereplő sütemény a leírt eljárással nem készülhetett. Én azt fotóztam, amit a recept írt :) -sütés előtt és után-.)

Vajon Oetker kis dr. vagy nagy Dr.? Hm...

kánikulában nem főzünk

Becs' szóra, én akartam. Persze csupa olyan étel jutott eszembe, ami sok hővel jár: rántott tök, sült krumpli, pizza, borsóleves. Végül Bogár meggyőzött (hozzá teszem, nem volt nehéz dolga): főzni most nem lehet. Így szombaton Marcellora bíztuk magunkat, és nem csalódtunk. Spagetti carbonara és lasagne al forno volt az ebéd. (Először azt gondoltam, csak kedves bók volt Bogár részéről, hogy az én lasagném, is van ilyen jó, de most, hogy átgondoltam, talán álszerénység nélkül mondhatom: valóban. Nem olyan, másmilyen, de van olyan jó.) Az étel hibátlan volt. Vasárnap csatlakoztunk a Városháza parkban sörözgetőkhöz, valamivel dél után, mégpedig azzal a szándékkal is, hogy ott ebédeljünk. Rögtön egy étterem-sátorba botlottunk, ahol mindketten cseh gulyást ettünk knédlivel, hozzá Ferdinánd sört fogyasztottunk, majd később, kis sörjegyeinkkel más söröket is megkóstoltunk: Zatec, Starobrno, Krusovice. Bogárnak a Brno, nekem a Kruso volt a kedvenc. De az ebéd is nagyon jó volt (nem annyira, mint a prágai Pivovarský důmban, de jó volt, tényleg). Kicsit menzaszerű volt, de élvezhető, jó menza. Imádom ezt az ételt. Boldog voltam, hogy ehetem, és nem csalódtam.
Ezen az élményen felbuzdulva hétvégén talán már malacos-knédlis-káposztás finomsággal csapjuk el az éhségünket... hacsak nem lesz kánikula.

darázsfészek

Ezt a receptet már rég szerettem volna feltenni ide, mert szerintem nagyon finom, és készíteni is élvezetes. Aki szereti az aranygaluskát, ezt is élvezni fogja. Ehhez is illik a sodó, de vanília fagylalttal is finom. Hmmmm...
Forrás (feltehetőleg): Sütemény-receptek. - [Budapest] : [Dr. Oetker], [1939]. - p. 13-14.

készült aranygaluska

Nem rég készült aranygaluska. Az ötlet a Bereznay-könyvből ered, de a receptet csak az elkészítés módjának tekintetében használtam, mert Lajos Mari egyik receptjéből tanultam egy finom kelttésztát (Nők Lapja Konyha, 2009. 6. évf. 3. szám. - p. 18.): 1+2 dl tej, 25 g élesztő, 1 kávéskanál+80 g cukor, 500 g finomliszt, só, 2 tojássárgája, 8 evőkanál olaj. Ezekből a hozzávalókból készítettem a tésztát. (Bereznay ezzel szemben: 50 dkg liszt, 2 dl tej, 4 dkg élesztő, 5 dkg porcukor, 7dkg olvasztott vaj, 5 tojássárgája, csipet só - Süteményeskönyv / Bereznay Tamás. - Budapest : Boook Kiadó, 2010. - p. 243.) Ennyi tésztához a Süteményeskönyv 15 dkg diót, 15 dkg cukrot és 10 dkg vajat ír.
Én, mivel a mérlegemben lemerült az elem, inkább csak gondolom formán, ízlés szerint tettem a cukrot és a diót, illetve elég olajos volt a tészta, hogy a tésztát ne kenjem meg vajjal. Kis galuskákat tépkedtem a kelttésztából, és egy rétegben kitöltöttem vele egy szögletes tepszit, majd megszórtam cukorral, dióval és reszelt citromhéjjal. Majd újra elterítettem a tepszit galuskákkal, és rászórtam a dió és cukor másik felét, majd megszórtam egy kis fahéjjal. Ezután az egészet megsütöttem.
Nem sodót, hanem pudingot készítettem hozzá, híg pudingot: 1/2 csomag pudingport a szokott módon főztem meg 1/2 liter tejjel. Bár ehhez a mennyiségű tésztához még egy adag pudingot kellett főznöm, tehát inkább: 1 csomag pudingport (vaníliás, esetleg tejszín ízű) 1 l tejjel készítünk el. :)

puncs

Készítettem puncsszeletet/kockát/süteményt/tetszőlegest, ami talán még az anyukámnak is ízlene. Ő nem szereti az ilyen süteményt mert:
1. rózsaszín
2. maradékból készül
3. rumos
No, az enyém nem lett rózsaszín, mert nem akartam édes, színes mázzal borítani. Étcsokival vontam be. Nem maradékból készítettem, hanem babapiskótából. Hát igen, a rum. Azt nem kerültem ki, mert attól lesz puncs, és én azt nagyon tudom szeretni... néha... és ha finom. Rumaromát tettem bele, mert azzal az "igazi" ez a fajta sütemény.
Sütöttem egy piskótát, amit megtöltöttem babapiskóta, vaj, lekvár, kakópor, mazsola, dió és rumaroma keverékével. A tetejét olvasztott étcsokival vontam be. Most a hűtőben hül. Anyunak, ha szeretné, majd citromhéjjal készítem, hogy ne legyen rumos.
Most megyek, mert holnap spagetti lesz, viszont én múzeumi majálisra igyekszem menni, így még ma elkészítem a szószt. Nyám-nyám, csám-csám.
u.i. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, Bogár, a bazsalikom csak elmaradt...

paradicsomoshúsgombóc, oooó

Elkészült a második, de az első önálló paradicsomos húsgombóc (hivatalos neve persze töltött paprika, de én nem töltöttem). Sikerült, jó lett. Nagyon örültem, mert amikor elkészült nem nézett ki túl jól: fakó volt, talán kicsit sűrű, és a gombóc halovány volt, talán mert csirkéből készítettem, és paprika sem volt benne elég. Igyekeztem feldobni egy kevés bazsalikommal, oregánóval, de annyira óvatos voltam, hogy ezekből semmi nem érződött. Legközelebb.

úúúú

Úúúú, szégyenletesen régen jelentkeztem. Nem történt túl sok minden. De van egy nagy tartozásom. Szétkürtöltem a környezetemben, milyen isteni Ramsay lasagne al fornoja, így közölnöm kell, ami nyelvgyakorlásnak is tökéletes lesz. (:
Na jó, azért volt egy két siker az eltelt másfél hónapban is: foszlós kalács hatos fonatban (ld. a képen), mustáros csirke, leégett francia hagymaleves megmentése, kakaós és pizzás csiga, rakott kel.
És tanultam is: a hatos fonást, vadas, szórt túrós (lusta asszony rétese) készítését.
Hamarosan jelentkezem a lasagne receptjével, addig egyetek valami mást. (;

teljesítve

A szombati küldetést, ugyan kicsit szétszórtan, de teljesítettük. A vendégek úgy nyilatkoztak, jól érezték magukat és a vacsora finom volt.
Bogár készítette a borjúpaprikást, illetve ő pörköltet készített, mert én nem is figyeltem, és csak rávágtam, igen pörköltet csinálunk, de végül behabartuk, így lett paprikás. Nagyon finom lett, mert Bogár ügyes. Mindig csörgött az órája, mikor a pörkölést kellett ellenőrizni. Követte a tankönyv (Pető Gyula Ételkészítési alapismeretek) utasításait, ami alig ír fűszert, így a hús tökéletesen kiadja a saját ízét. Azt mondja, ő ezt nagyon szereti, és ebben igaza van.
Előétel-desszert is volt: rózsafánk. Nagyon egyszerű, mégis dekoratív sütemény. Hiába a csöngető szomszédok, nem sikerült elrontanom. Még, még, még... eszünk ilyet. Azért szeretem mert nem túl édes, nem túl olajos. Tökéletes.

mai küldetés

Ma nagy dolgokra készülünk, ehhez gyűjtöm az erőt. Már le is főztem egy nagy kotla kávét. Tesómék jönnek borjúpaprikásra. De lesz leves és rózsafánk is. A paprikás Bogár projektje lesz, ha tényleg elvállalja. Én nem vagyok egy nagy pörköltkészítő, és úgy vettem észre azt a férfiak szívesen elválalják.
Árpitól végre megkaptam a finom lángos receptjét, amit szeretnék hamarosan kipróbálni, mert a lángost: imádom.

borzas kata

A katámnak nagy sikere volt, úgy láttam és hallottam. Ez az egyik kedvenc süteményem azok közül, amiket anyu sütött még mikor fiatalabb voltam. Kakaós linzer reszelve és túrós töltelék, ennyi az egész. Nekem egy kicsit vastag lett a kakaós rész, mert kisebb a tepszim, mint anyué otthon. Így magasabb, durvább szeleteket kaptam, mint ő szokott, de a régi ízt, amit úgy szeretek, visszaadta.

marcello

A tegnapi nap pocsék volt, és ez rányomta a bélyegét az estére is. Jól éreztem magam, de jobb lett volna, ha kellemesebb a nap. Azt tanították nekem tegnap: ne legyenek elvárásaim, és akkor nem csalódhatok. Igaz, csak szomorú.
Hagymalevest, Amalfi pizzát és tiramisut ettem. A pizzát akár ki is hagyhattam volna. Nagyon jó volt, de mostanában viszonylag keveset tudok enni egy étkezés alkalmával. Ez nekem sok volt, de ezt Bogár igazán nem bánta: elintézte a pizzámat.
A hagymaleves lilahagymából készült, nem volt turmixolva, se habarva. Egy pirítós úszott a tetején, ami olajban volt pirítva (talán), rajta sajt. Nagyon ízlett. A tiramisu: puha piskóta, de mégsem ázott (fantasztikus, hogy tudják így elkészíteni!?*), könnyű krém, csudafinom karamellás-kakaós öntet... még a tejszínhab is jó volt...

*Válasz: Valószínűleg nem most csinálják először.

vendégségben

Hááát... ez a hétvége! Mindig élősködtünk valakin.
Szombaton Kata nagyon finom tárkonyos csirkeragulevest főzött, amivel jó ötletet adott nekem, hogy a krémlevesektől és az általam híg leveseknek nevezettektől valami olyan felé meneküljek, amiben sikerem lehet. Nagyon ízlett, és különösen jól esett a hidegben. Isteni tárkonyillat lengett az egész lakásban. Hmmm...
Vasárnap Ircsitől kaptunk ebédet. Fura levest kaptunk és szalagos fánkot. A fura jelző nem minősítés, csak annyit jelent, hogy még nem ettem ehhez hasonlót: habart húsleves nudligombócokkal. Igazi liláknak való leves. Azt mesélte, létezik nudlileves, amit a nudli főzővizéből készítenek...
Pénteken a Marcelloba megyünk. Remélem, minden kerek lesz. Eddig minden nagyon jó volt, amit ott kaptam. Tavaly ilyen tájban voltunk ott Bogárral, és kaptunk házi készítésű szívsütit. Hát nem édesek?!
Szombaton a barátainkat várjuk. Szendvicseket szeretnék készíteni (már elterveztem, milyen fajták lesznek) és borzaskatát. Dokumentáljuk és beszámolok.

lazac és hátszín

Ezen a héten megint elöntött minket a szemét: mirelit, gyors, szendvics...
Hogy ezt kompenzáljam pénteken spenótfőzeléket készítettem lazacfilével. Nagyon jó párosítás, és szerencsére az összes alapanyag kiváló minőségű volt. Az interben vettem sajátmárkás, mélyhűtött lazacfilét, ami tökéletesen finom volt.
Közben Bogár megszerzte egy diplomáját. [ :) :D B-) :<> ] Örömünket, illetve a felgyülemlett feszültséget és fáradtságot egy finom vacsorával gondoltuk levezetni. Bogár nagyon szereti a szép nagy darab marha húsokat, így hátszínt sütöttem a Bereznay-könyvből. (Árpinak üzenem, tényleg nem úgy nézett ki, mint a könyvben -nem csak a fotótechnika miatt-, és biztos vagyok benne, hogy az íze sem olyan lett, de nem voltunk csalódottak.) Szóval, ami a képen látszódni próbál: krumplilepény, hátszínszelet, mustáros-tárknyos szósz, bevert tojás -nem fagyi :/ -. Ez a bevert tojás milyen jó pofa! És finom is. Hogy én miért nem ettem eddig lágy tojást?!
Ma Kata főz nekünk tárkonyos csirkeragulevest, én pedig pizzás csigával próbálok eme remekmű nyomába eredni.

gyros és társai

Házi gyrostálacska készült ma. Jobban sikerült mint legutóbb, pedig nem készültem rá különösebbben, de volt itthon minden, ami pont jó volt hozzá. A saláta lett a legjobb: paradicsom, olívaolaj, bazsalikom, lilahagyma, citrom leve, petrezselyem. Nem összekevertem, hanem egymás után tettem őket egy tányérra. Tejföl volt még itthon, abba került bors és erő pista. Meg persze pita volt és csirke mell csíkokra vágva, megpirítva.
Holnapra krumplikrémlevest készítettem. Most tettem bele egy kis répát. Remélem, finom lesz! Hozzá almás rétes lesz. Szegény réteslapot addig szárítottam a hűtőben, hogy még meg is ázott, és összeragadt, de azért én betöltöttem. Este pedig rizibizi rántotthússal.
Bogár már nagyon izgatott és gyámoltalan. De a finom vacsorának nagyon örült.
Hétvégén valószínűleg utazunk anyuhoz. Mindig sóvárogva hallgatja, mikor mesélem neki épp mit főzök (na nem az Oetkerre gondolok): jaj, azt ő is úgy megenné; nem tudok teleportálni... Most kérdeztem is tőle: Anyu, mit főzzek neked? Hát ő most nem kíván semmit, ő nem is tudja... Nincs igazság a földön, de azért bebiztosítom magamat a lasagne al forno kellékeivel, hátha...

Bogár nem főz

Bogár mégsem főzött. Úgy alakult, hogy időben hazaértem, így rám várt a sárgaborsó, így végre, végre, vééégreee ettünk főzeléket. Olyan jól esett, nagyon szeretem.
Holnap gyros vagy gyrostálacsak lesz, hogy elfogyjon a pita. Aztán meg grízes rétest készítek majd valami finom levessel, hogy a drága Bogár finomakat egyen, mert szegény már kezd kikészülni. ÁÁÁ

Bogár főz!

Bogár főz! Bogár főz!

mirelit

A korábbi lelkesedésem, idő hiányában, kicsit alábbhagyott. Igaz, az idegbaj sem akkora körülöttem (még).
Így a múlt hetet Sanyi főzte végig helyettem, meg az Il Treno és az Oetker. Hétvégén azért összekaptam magam és készítettem bolognait, húslevest és sült halat krumplipürével. A bolognai nagyon jó lett. Hiába, ez a Ramsay tudja, mi a jó. A leves.... nem mennek ezek nekem. Minden volt benne, de valahogy mégsem volt kerek... és a hal is unalmas volt.
Tegnap megint Oetker, ma anyu fasírtja lesz, szóval ideje összekapnom magamat. Terveim szerint szerdán főzeléket készítek.
Ráadásul az a helyzet, olyasmit kellene készítenem, amivel néhány maradék, beszerzett, kivett étel felhasználódik, elfogyasztódik. Így régi kenyér és pita. Majd beszámolok.

Énekeljük azt, hogy: rántotthúsrántotthús...

A legutóbbi hétvége igen gazdag volt gasztronómiai szempontból. Bogár a végek felé igyekszik (minden héten egy államvizsga), én pedig próbálom minél kellemesebbé, zökkenőmentesebbé tenni ezt a (mindkettőnk számára) nehéz időszakot. Abban segítek, amiben tudok: ételkészítés és egyéb gyomorfurfangok.
Ennek jegyében készült pénteken az imádott rántott hús, hozzá a gyerekek (és a lilák) kedvence a rizibizi. Szombaton a nemrég remekül debütáló karfiolkrémleves és brassói várta az éhes gyomrokat. Vasárnap rántott hal friss salátával. Majd közös megyegyezéssel az uzsonnának való vargabéles erdei gyümölcsös öntettel, amit B. Tamás (37) receptje alapján készítettem.
Nekem a leves nagy favoritom volt, és természetesen a vargabéles. Előbbi abból a hirtelen felindulásból született, hogy a karalábét, amit Bogár nyersen, magában rágogatni, ropogtatni nem szeret, fel kellene használni. A "lében úszkáló zöldségek" típusú leveseket annyira nem szeretem, pontosabban azokat nem tudom jól elkészíteni, ezért gondoltam, főzök egy krémlevest. Kis krumplival kicsit pároltam a karalábét, felöntöttem vízzel, főztem, tejföllel összeturmuxoltam és fűszereztem. Bogár imádta, és nekem ez elég. :)

Caciki, hehehe

Jó kis fotót készíthettem volna. Tzatzikit csináltam egyik hétvégén. Mondta Bogár, hogy le kellett volna fotózni, mikor a joghurt és az uborka még külön, egymás mellett vártak a tálban, mert nagyon szép volt. Az újság, ahonnan a receptem való, azt írja csöpögtessük le a joghurtot. Nagyon szeretem így a tzatzikit, és mentát is szoktam bele tenni, ahogy azt egy kedves barátnémtól tanultam.
Fotó nem lett, de saláta igen, és jókedvűen elfogyasztottuk egy vidám házi gyros tálról.

lasagne

Arról nem is számoltam be, hogy szilveszter napján sikerült egy remek lasagnet összehoznom. Segítségemre volt R. Gordon (43). Korábban is készítettem már ilyen ételt, de abban nem volt besamel, és a paradicsom helyett inkább a spenóté volt a főszerep. Azt is nagyon kedvelem, de ez: hmmm... Sajtszószt kellet készíteni hozzá, vagyis sajtos besamelt, ami az egész ételt rendkívül krémessé tette. Hmmm... Na igen, és szórtam rá parmezánt, ami szintén: hmmm. Csak ajánlani tudom a classic lasagne al fornot, amihez kedves szakácsom friss salátát ajánl. Nem gondoltam volna, de nagyon passzol.

karácsony után

A karácsonyt sikeresen túléltük, szerencsére nem ettük halálra magunkat (bár már közelítettünk efelé). Viszont én kiesetem a főzésből, és most csupa bénaságot produkáltam: fűszerezetlen pirított csirkét, ehetetlen és kukábavaló mártást, fakanál ízű levest kemény galuskával... a pörköltre majd csak holnap derül fény...
Az idei év is nagy gasztronómiai kihívással kezdődik. Tavaly 90 napos diétával kezdtük az évet (év végére ennek nem sok nyoma maradt), idén nem kevesebbre vállalkoztunk, mint hogy eztán egészségesen étkezünk. Igyekszünk leszámolni a sütivel, nasikkal, és úgy általában kevesebbet eszünk. Bogár egyelőre kicsit frusztrált emiatt (néha, úgy látom), és bár nem mondja, de szerintem küzd a mennyiséggel (na nem azért, mert nem bírja megenni), de hősiesen kűzd. És ha ő elhatároz valamit, akkor nagyon elszánt és kitartó tud lenni. Én pedig igyekszem támogatni: szorgosan készítem a szendvicseket és egyéb élvezeti cikkeket, amik, természetesen, illeszkednek az egészséges étrendbe.
Sok gyümölcsöt, zöldséget és gabonafélét kell fogysztani. Sokkal többet, mint amennyit most eszünk. Kalandra fel!