A szombati küldetést, ugyan kicsit szétszórtan, de teljesítettük. A vendégek úgy nyilatkoztak, jól érezték magukat és a vacsora finom volt.
Bogár készítette a borjúpaprikást, illetve ő pörköltet készített, mert én nem is figyeltem, és csak rávágtam, igen pörköltet csinálunk, de végül behabartuk, így lett paprikás. Nagyon finom lett, mert Bogár ügyes. Mindig csörgött az órája, mikor a pörkölést kellett ellenőrizni. Követte a tankönyv (Pető Gyula Ételkészítési alapismeretek) utasításait, ami alig ír fűszert, így a hús tökéletesen kiadja a saját ízét. Azt mondja, ő ezt nagyon szereti, és ebben igaza van.
Előétel-desszert is volt: rózsafánk. Nagyon egyszerű, mégis dekoratív sütemény. Hiába a csöngető szomszédok, nem sikerült elrontanom. Még, még, még... eszünk ilyet. Azért szeretem mert nem túl édes, nem túl olajos. Tökéletes.
Milyen dolog hogy csak az edény alja a bemutatás, így nem sok kedvet kapunk, tele is le kellett volna fotózni:)
VálaszTörlésTudom én hogy ügyik vagytok , csak szórakozok ám!
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésJogos, de sajnos későn kaptunk észbe. Legközelebb feltétlenül.
VálaszTörlésmindenesetre fincsi volt nagyon
VálaszTörlésKöszönjük a szíves vendéglátást :)