Annyira tuti, finom lángost ettünk, áááá, úgy szeretem, imádom, az egyik legjobb étel. Szabadság elmúlik -két hete nem főztem-: egy laza lángossal igyekeztem vissza az élők közé. Egyik barátomtól kaptam a receptet, de ahogy ez lenni szokott: a magyar viszonyokhoz kell igazítani. Ennyit nem akarok, az nem lehet benne... Liszt, élesztő, tej, tejföl, só. Slussz. "Az leopárd megeszi a zebrát meg a zsiráfot és kész."
Kicsit sedre-kotrán készítettem, de a paszírozott fokhagyma így sem maradt el, és a végeredmény egészen olyan volt (mind küllemre, mind belsőleg), mint egy LÁNGOS.
Holnapi terv: stangli. Már minden (liszt, margarin, túró -mindegyikből egyenlő mennyiség-, só) megvan hozzá, csak össze kell dobni, hogy a család pénteken majszolhassa.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése