a cup of cake

Kedves Barátaim! Szomorú idők vannak. Semmi főzés, sütés, kísérletezés, próbálkozás, ínyenckedés. Bár Bogár, ahogy azt a skype-on keresztül láthattam, még mindig ugyanúgy eszik, de a főtt ételek számára leküzdhetetelen távolság miatt, csak egyedüli fogyasztója vagyok az általam elkészített ételeknek. Igyekszem ugyan valamicskét a kollégákba, rokonokba pumpálni, de így sem mindig sikerül elfogyasztani ezeket. Így lehet, hogy újra felelőtlen voltam, tehát ha valaki zöldbabos-kukoricás rakottast enne, itt jelentkezhet. Egy dolgoban határozotttan fejlődtem: abból főzök, ami itthon van, nem pedig azt, amit az épp aktuális NLK-ban/TVP-ban olvastam, így gazdaságosabb ... lenne, ha nem dobnám ki a felét. Feloldhatatlan ellentétek. Sebaj, ma csokoládés-ribizlis cupcake-et fogyaszthatnak a kedves kollégák, amit még Nigellatól láttam egyszer, illetve, ha addig kibírja/kibírom, szerdán saját fejlesztéső krumplis pogácsát a tesvérem.
A cupcace-et valahogy úgy készítem: liszt, cukor, margarin egyenlő mennyiségben (125g), tojás (2db), tej (2-3 ek.), sütőpor, szódabikarbóna, só. És aztán azt teszek még hozzá, rá, mellé, bele, amihez kedvem van, vagy éppen van a konyhaszekrényben.
A krumplist pedig (a neten olvasható receptek alapján, nem túl bonyolítva) úgy, hogy egységnyi lisztet, fél egységnyi krumplit és ugyanennyi margarint tojás, só, sütőpor hozzáadása után összegyúrtam. Majd Csabi teszteli, aztán beszámolok. Ma folytatom a rakottas evést, és közben Bogárra gondolok.