A britek is szeretnék

Névmutató vége, más pedig még nem kezdődött így új lakótársammal, sok idő és nyaggatás után végre összedobtunk egy krumplis pogácsát. Próbálkoztam én már ezzel, de a várt eredményt nem értem el. Nem volt elég krumplis, márpedig a krumplis pogácsa akkor finom, ha kis 'kumpri' csomók vannak benne, és mintha nem is tésztát, hanem tört krumplit ennénk. Zita elmondta, ők hogyan készítik, és ez a metódus nagyban hasonlított ahhoz, amit korábban keresztanyutól hallottam, de annak a receptjét bonyolítja a gondolomformán mért hozzávalók. Zitáé kézzelfoghatóbb. A szemlélődés után Csabival hozzá is fogtunk, és az eredmény tökéletes és gyermekkort idéző lett. Feleztük az eredeti receptben írt hozzávalókat, mert az eredmény olyan, hogy hajlamosak lettünk volna az egészet frissiben megenni, és kicsit meg is toldottuk ízlésünk szerint.
Süssétek, egyétek, süssétek, egyétek, süssétek, egyétek, süssétek, egyétek, süssétek, egyétek, süssétek, egyétek, süssétek, egyétek...

Krumplis pogácsa
75 dkg krumpli
kb. 50 dkg liszt
sütőpor
só
3 ek. olvasztott zsír
3 ek. tejföl

A krumplit héjjában megfőzzük, megpucoljuk, összetörjük. Hozzáadjuk a zsírt, majd elkezdjük apránkét belegyúrni a lisztet és a sütőport. Liszt annyi kell, amennyit a krumpli felvesz, vagyis: ne legyen ragacsos, de könnyen gyúrható maradjon. Közben a tejfölt is hozzáadjuk és a sót, ízlés szerint. Csabival törött borsot is szórtunk bele, illetve anyu, mi csak helyeseltünk. Legközelebb tojássárgájával megkenem, és köménnyel szórom, mert az a legfinomabb.
Ez lehet, hogy bizarrul hangzik, de nagyon finom, ha ebből a tésztából szilva lekváros papucsokat, táskákat sütünk. Szintén gyerekkori élmény, és higgyétek el, felejthetetlenül, felülmúlhatatlanul finom.