Szenes retes

Londonban, a multikulti nagyvarosban mutattam, hogyan tudok retest kesziteni regen latott baratunknak. Annyira belejottem, hogy vallaltam a mutatvanyt. Vallaltam, persze, csak azt felejtettem el, hogy a receptet tartalmazo ujsagom Pecsen van, de gondoltam, ami nincs a neten, az nem is letezik.
Amit kerestem az a szilvas retes volt, amit egy Nok Lapja Konyhaban olvastam Papp Emese tollabol. A 'szilvas retes' kereso kifejezesre termeszetesen nagyon sok talalat erkezett, de a tobbseguk elore gyartott, bolti reteslapbol keszult, nekem viszont epp a teszta receptje volt szuksegem. Kerestem a 'retes teszta'-t, meg azt is hogy 'Papp Emese', es mindent, mindennel kombinalva, de semmi. Mar kezdtem is letenni rola, es az anyukaktol gyors segitseget kertem, mondjanak nekem receptet, mert a programot mar lebeszeltuk, de nem tudom, hogyan kell osszerakni, amit nyujtani szeretnek. Aztan az isteni szikra: keressunk a lap nevevel. Siker! Ez itten az emlitett recept:
http://www.nlcafe.hu/nlkonyha/20091009/huzott_szilvas_retes/
Nos, a recept meg lett, mar csak az alapanyagokon mulott a mutatvany, mert a jo retes teszta egyik titka a jo minosegu liszt. Hu, gondoltam, nem biztos, hogy ehhez a legjobb helyen vagyunk, mert bar sok mindent lehet kapni Londonba, de vajon retesliszt van-e. Valasz erre a kerdesre nem erkezett meg. Lehet, hogy van, nekunk, nem volt, igy buzadaraval ugyeskedtunk, es jelentem, mukodik.
A teszta olyan lett, mint az alom. Fantasztikusan nyulott, vekony lett, mint a hartya. Attetszett rajta a terito mintaja, amin nyujtottam ("Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén"). Keszitettunk turost, almast, es ezeket, mivel a suto nem mukodott, egy mikrohullamu sutoben keszitettuk. Az elobbi tokeletes lett, isteni. A lengyel turo tokeletes volt, nem ugy mint a ricotta mikor turos palacsintat ettunk volna. Az almas viszont, jelentem, szenne egett. Nem odaegett, belul, a toltelek egett szenne. Talan a suto beallitasainal ronthattunk el valamit, vagy mikrohullamu sutoben eleve lehetetlen almast sutni, nem tudom, minden esetre a kukaban landolt a draga, isteni teszta.
Fantasztikus erzes, hogy el tudtam kesziteni ezt a tesztat. Erre az etelre vagyok eddig a legbuszkebb, de azt hiszem csak az ezt ovezo legenda miatt, vagy mert meg nem ettem igazan jo retest.

Riti-retes

Harmadszora keszitettem retest Papp Emese egyik Nok Lapja Konyhaban megjelent receptje alapjan. A titkot most kezdem kapizsgalni. Hagytam, hogy a vaj meglagyuljon, langyos vizet adtam hozza, amiktol a teszta lagy lett, huzhato, lebegtetheto, hartyasodo... A rutinkapcsolatom is azt mondta, igy, igy, illetve hogy a szeleken vastagon megmarado tesztak mar haszontalanok, azokbol mar nem nyerheto ki szep retes teszta.
Boldog voltam, mert az eredmeny minden elozetes varakozasomat felulmulta, de remelem, a tokeletessegig nem kell nagymama koromig varni.

Aki nem lép egyszerre...

Nyilvánvaló, hogy az egyszerre lépéstől többet kell tenni egy nem felejthető rétesevés érdekében, de valóban csak szentek és istenek képesek rétest készíteni, vagy földi halandók is próbálkozhatnak vele?
Én próbálkoznék, mert illeszkedne a tradicionális vonalba, főleg a nyugat számára ismeretlen túróval és a bűnös mákkal. Próbálkoznék, mert kellőképpen vakmerő és túlságosan naív vagyok, továbbá voltak már kísérletek, amik nem végezték rögvest a kukában, sőt határozottan élvezhető eredményt adtak. Ezeket azonban egyetlen nagymama, kemencében sült réteséhez sem hasonlítanám, mert ahhoz képest csupán szánalmas próbálkozások voltak. Talán épp amiatt a lelkes kalandvágy, hogy nincs tapasztalatom a nagymamaféle mitikus rétessel kapcsolatban, nem támasztok magammal szemben olyan elvárásokat, amik egy ilyen szentséghez közelítenének, nincs mérce... ám leendő fogyasztóimnak vannak ilyen irányú tapasztalataik, ami jelentősen növeli a tétet, és egyben el is döntheti fenti kérdésemet. Uff.