Cupcake újratöltve

Vége... a munkának... most... egy időre... Ennek örömére túrós sütit szerettem volna készíteni, nemzeti ünnepünkön, bevásárlás, így túró nélkül, és még lisztem is alig volt, de mentő ötletem támadt, mert süti nélkül nem lehetett. A cupcake-hez kevés liszt kell, annyi pont volt, de mivel muffin papírom sem volt, így téglaformába töltöttem, és felütöttem hozzá a tesóméktól kapott mézes gesztenyelekvárt.... hmmm... végre.
Szóval a szokásos hozzávalókhoz (125 g liszt-cukor-margarin, 2 tojás, 3 ek. tej, csipet só, tk. vaníliás cukor, tk. sütőpor, mk. szódabikarbóna) adtam 1 ek. kakaóport és mogyorókrémet. Miután kisütöttem félbevágtam a tésztát, oda került a lekvár. Rummal dögösebb lett volna, de azért így is csúszik.

rh

Hús kikloffolva, sóval, borssal, zúzott foghagymával megszórva, lisztben, tojásban, zsemlemorzsában megforgatva... csak forró olajra vár. Na mi ez, Bogár?!

a cup of cake

Kedves Barátaim! Szomorú idők vannak. Semmi főzés, sütés, kísérletezés, próbálkozás, ínyenckedés. Bár Bogár, ahogy azt a skype-on keresztül láthattam, még mindig ugyanúgy eszik, de a főtt ételek számára leküzdhetetelen távolság miatt, csak egyedüli fogyasztója vagyok az általam elkészített ételeknek. Igyekszem ugyan valamicskét a kollégákba, rokonokba pumpálni, de így sem mindig sikerül elfogyasztani ezeket. Így lehet, hogy újra felelőtlen voltam, tehát ha valaki zöldbabos-kukoricás rakottast enne, itt jelentkezhet. Egy dolgoban határozotttan fejlődtem: abból főzök, ami itthon van, nem pedig azt, amit az épp aktuális NLK-ban/TVP-ban olvastam, így gazdaságosabb ... lenne, ha nem dobnám ki a felét. Feloldhatatlan ellentétek. Sebaj, ma csokoládés-ribizlis cupcake-et fogyaszthatnak a kedves kollégák, amit még Nigellatól láttam egyszer, illetve, ha addig kibírja/kibírom, szerdán saját fejlesztéső krumplis pogácsát a tesvérem.
A cupcace-et valahogy úgy készítem: liszt, cukor, margarin egyenlő mennyiségben (125g), tojás (2db), tej (2-3 ek.), sütőpor, szódabikarbóna, só. És aztán azt teszek még hozzá, rá, mellé, bele, amihez kedvem van, vagy éppen van a konyhaszekrényben.
A krumplist pedig (a neten olvasható receptek alapján, nem túl bonyolítva) úgy, hogy egységnyi lisztet, fél egységnyi krumplit és ugyanennyi margarint tojás, só, sütőpor hozzáadása után összegyúrtam. Majd Csabi teszteli, aztán beszámolok. Ma folytatom a rakottas evést, és közben Bogárra gondolok.

Saláta

A távolban lévőknek jegyeznék föl ehelyütt egy gyors salátaötletet: 1 csokor újhagymát felaprítunk, leöntjük 1/2 pohár kefirrel (ennek hiányában tejföllel), hozzáadunk 1 ek. majonézt, 1 tk. olívaolajat, még csipet sóval és borssal ízesítjük.
Én most halat és krumplit grillezek hozzá, de ropogós kenyérrel, péksüteménnyel és sült krumplival is .... hmmmm....

Bogár a Holdon, Bogár a Marson

A Bogarak most más-más bolygón tengetik napjaikat, így az egy hétre jutó gasztronómiai élmények száma erősen egy alá süllyedt. Rájöttem, hogy két személyre, akik szeretnek enni, együtt pedig még inkább, könnyű főzni. De egy, párja nélkül lévő személyre nehézkes. A további ok pedig egy váratlan munka, amivel katonás munkarendben kell(ene) haladnom. Így most a munkahelyi büfé gyönyörűséges és gyötrelmes napjaiból veszem ki részem, ahol volt már ilyen is olyan is. De azért egyszer-egyszer megcsillogtatom magam.
Volt már málnásközepűbénacsokismázasmuffinnigellatól, illetve fokhagymás cukkinileves (recept Katitól) és palacsinta... esetenként melegszendvics.
Talán a hétvégén ismét...

Elkészítve, átadva, megéve

Stangli megvalósult. Szerencsésen magamnál marasztottam, így jó szolgálatott tett a diplomaosztó közbeni várakozás alatt.
Volt még parkolóban, csomagtartóból evés, erre maximálisan felkészült és ebben hihetetlenül rutinos anyukával. A menü: hideg almapüré, ínyenc saláta (szőlő, hagyma, rokfort sajt, dió), továbbá hidegsültek, úgy mint sült tarja és kacsamell, szilvával és meggyel töltött csirkemell...

LÁNGOS

Annyira tuti, finom lángost ettünk, áááá, úgy szeretem, imádom, az egyik legjobb étel. Szabadság elmúlik -két hete nem főztem-: egy laza lángossal igyekeztem vissza az élők közé. Egyik barátomtól kaptam a receptet, de ahogy ez lenni szokott: a magyar viszonyokhoz kell igazítani. Ennyit nem akarok, az nem lehet benne... Liszt, élesztő, tej, tejföl, só. Slussz. "Az leopárd megeszi a zebrát meg a zsiráfot és kész."
Kicsit sedre-kotrán készítettem, de a paszírozott fokhagyma így sem maradt el, és a végeredmény egészen olyan volt (mind küllemre, mind belsőleg), mint egy LÁNGOS.
Holnapi terv: stangli. Már minden (liszt, margarin, túró -mindegyikből egyenlő mennyiség-, só) megvan hozzá, csak össze kell dobni, hogy a család pénteken majszolhassa.