várlak

Bogár! Már kész a menü, persze csak fejben, de egyelőre maradjon titokban, legyen meglepetés. Nagyon várlak!

Most készült...

... és olyan gyorsan, hogy annál már csak az elfogyasztás volt szaporább.
Úgy kezdődött, ahogyan mindig. Most hókockát gondoltam enni és készíteni. De ki fogja megenni?! Egyedül mégis kevés vagyok hozzá, mert az ugye egy tepsinél kezdődik. De valami krémes nagyon jó lett volna. Az egyszerű megoldás, a krémtúró, most nem csábított. A Szamos, bár tudom, hogy megérdemli, drágának és túl édesnek tűnt. Eszembe jutott viszont a joghurt, amit a tzatzikihez szoktam készíteni, és a sajttorta, amit nemrég egy budai kávézóban fogyasztottam. Így lett:

narancsos mascarponekrém

1 nagy pohár natúr joghurt
1 kis tégely - 25 dkg - mascarpone
1/2 rúd vanília
2 narancs
néhány kanál méz
1/2 citrom
néhány darab zabsüti

A joghurtot egy konyharuhán át, fél óra alatt lecsöpögtettem. Közben a narancsokat megpucoltam, gerezdekre szedtem és feldaraboltam, két kanál mézet, a citrom levét és reszelt citromhéját adtam hozzá. A vanília magjait és egy kanál mézet a mascarpone sajthoz kevertem, és a narancsos keverék felét, majd a joghurtot is, miután lecsöpögött. Egy tál aljába tettem a narancs másik felét, rá a krémet. A tetejére mézet csurgattam, és megszórtam összezúzott zabsütivel.
Kis friss gyömbér még jó lett volna... folyt. köv.

Kapucnis cupcake

Édesszáj hétvégére mindig beköltözik hozzám. Hét közben tartja magát, nem jelentkezik, de hétvégére rendszerint megjelenik. Ilyenkor nincs mit tenni, sütni kell.
Így lett a kávés vagy kapucíner cupcake, a jól bevált Nigella-féle receptből. Kávét (jó erős legyen) főztem hozzá a tej helyett, pici fahéjjal és mogyorókrémmel fűszereztem, és vegyesen, egy táblának megfelelő mennyiségű fehér és ét csokoládé darabjait tettem bele.
Még fejleszthető, de első körben sikeres volt, de valami még hiányzik: egy finom krém a tetejéről... Semmiképp sem egy tömény csokoládé- vagy vajas krém, sokkal inkább egy kissé savanykás, joghurtos, könnyű krém... elméletben működik. :)

Katinak, a péntek estére 10 pontot adok

Pénteken, baráti beszélgetés céljából, Csepelre látogattam, ahol vacsorával vártak. Finom, meleg vacsorával.
Mikor megérkeztem húspogácsa sistergett egy serpenyőben, és a mindent tudó kis füzetből tészta gyúródott egy másik helyen. Közben megitattak mindenféle színes és színtelen, ízes és íztelen itallal. Mikor a hús kisült, és a tészta sütemény formát öltve sütőbe került, megérkezett a csodaszép, gőzölgő frankfurti leves. Minden pont a helyén volt benne, a majorannától a tejfölig, hogy a káposztáról és a virsliről ne is szóljak. Majd a húspogácsák vagyis a szuvlaki tálalódott fel, természetesen krémes tzatzikivel. Én már ezután nagyon jól laktam, és minden a helyére került az ízes italoktól, de ekkor érkezett a sütőből a banános sütemény, aminek tésztája teljes kiőrlésű lisztből készült és tejföllel volt borítva. Fontos sütemény, aki azt hinné nem az, kóstolja meg egyszer.
Mindent egybevetve, figyelembe véve a vendéglátást, a dekorációt, a meglepetés vendéget ;), és az itt felsorolt étkeket, Katinak, a péntek estére 10 pontot adok.

Banános süti (S. Esztertől)
Tésztát készítünk: 15 dkg liszt, 15 dkg margarin, 10 dkg porcukor, 1 tojás és csipetnyi só. A tésztát a tepsibe simítjuk. Tetejét megszórjuk banán karikákkal, fahéjjal, vaníliás cukorral, zsemlemorzsával. Majd a tetejére a következők keverékét: 2 tejföl, 3 evőkanál cukor, 1 tojás.

Jamie és a csodaalmás

Elkészítettem Jamie almás pitéjét. (Jamie Oliver: Jamie vacsorái. - Budapest : Park Könyvkiadó, 2005. - p. 16.) A pite, amit edig készítettem, árnyéka sem volt ennek. És tulajdonképpen még fokozható lett volna, de nem használtam ki minden lehetőségét, úgy mint barnacukor, bátrabb gyömbér és jobb minőségű alma. Főpróbának fogom fel, és legközelebb jobb lesz. A külcsín azonban jól sikerült. A tésztát a tetejére csillag formájú darabokban szaggattam rá, ahogy azt nem rég egy könyben láttam (Papp Emese : Nők Lapja Konyha 100 legjobb süteménye. - Budapest : Sanoma, 2010. - p. 28.).
Forrón, fagyival ettük.

Na most mit?

Végre szabadság! Úgy értem, persze, a munka mellett, így végre ... talán egy kis spagetti, vagy egy új recept Jamie-től, egy különleges sütemény hétvégére... Ma ettem mogyoróvajas süteményt, ami ötletnek nem rossz. Továbbfejleszthető, elméleti sütemény.

Áuffuffuffááá

A karácsonyi sokatevés idén, részemről elmaradt. Megtámadott valami kór, ami olyan jól időzített, hogy december 24-étől 26-áig kűzdöttem vele. Csak I. panettonéja tartotta bennem a lelket és az erőt, amit hol magában, hol kis margarinnal, de mindig citromos-mézes tea kortyolgatása közben fogyasztottam. Persze annyi más finomság is volt, amit kiemelhetnék: halászlé, sonkarolád, krémes sütemény, szarvas, libamáj, krumplifánk....
De csak karácsonykor maradt el a túlevés és kipukkadás. Szilveszterkor belehúztam. Bogárral azóta többször újra ettük a karácsonyi és újévi menüt, így bepótolhattam mindent. Érzem is, áuffuffuffááá.
Ma például halászlét ettünk (anyu-szajk 1:0) és túrógombócot. A tésztából elég volt, de gondoltam valami kellene a leves után, így lett a gombóc, ami az egyik nagy kedvencem, mert nem tésztás édesség, és nem is olyan édes, sőt nem is feltétlenül édesség, és mindenek előtt: túrós, ráadásul pikk-pakk és dzsumm megvan. Csak 50 dkg túrót, 8 ek. búzadarát és 2 tojást kell összekeverni. Sokan mondják, hogy egy este álljon, én csak fél órát hagytam pihenni, és már ki is főztem sós vízben. Pirított zsemlemorzsába forgattam, tejfölt és vaníliás porcukrot adtam hozzá. Bogárnak ízlett. :) :* Levezetésnek kiváló, nem szabad rögtön leállni. ;) És ezzel kezdek is visszatérni az élők közé a főzést nélkülözni kénytelen életből. Hurráááá!