A karácsonyi sokatevés idén, részemről elmaradt. Megtámadott valami kór, ami olyan jól időzített, hogy december 24-étől 26-áig kűzdöttem vele. Csak I. panettonéja tartotta bennem a lelket és az erőt, amit hol magában, hol kis margarinnal, de mindig citromos-mézes tea kortyolgatása közben fogyasztottam. Persze annyi más finomság is volt, amit kiemelhetnék: halászlé, sonkarolád, krémes sütemény, szarvas, libamáj, krumplifánk....
De csak karácsonykor maradt el a túlevés és kipukkadás. Szilveszterkor belehúztam. Bogárral azóta többször újra ettük a karácsonyi és újévi menüt, így bepótolhattam mindent. Érzem is, áuffuffuffááá.
Ma például halászlét ettünk (anyu-szajk 1:0) és túrógombócot. A tésztából elég volt, de gondoltam valami kellene a leves után, így lett a gombóc, ami az egyik nagy kedvencem, mert nem tésztás édesség, és nem is olyan édes, sőt nem is feltétlenül édesség, és mindenek előtt: túrós, ráadásul pikk-pakk és dzsumm megvan. Csak 50 dkg túrót, 8 ek. búzadarát és 2 tojást kell összekeverni. Sokan mondják, hogy egy este álljon, én csak fél órát hagytam pihenni, és már ki is főztem sós vízben. Pirított zsemlemorzsába forgattam, tejfölt és vaníliás porcukrot adtam hozzá. Bogárnak ízlett. :) :* Levezetésnek kiváló, nem szabad rögtön leállni. ;) És ezzel kezdek is visszatérni az élők közé a főzést nélkülözni kénytelen életből. Hurráááá!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése