Bogár a Holdon

Múlt héten sikerült kiadhatatlan süteményt készítenem. Nem túl jó ómen. A közeljövőben családi és baráti események sora vár ránk, amit részben saját főztömmel kísérnék. Az elmúlt hónapok pangása után, Bogár újra a Holdon.
Legelőször töltött káposztát fogok készíteni. Bogár hagyományos, magyar kosztra vágyik, anyukám pedig megosztotta velem legjobb tudását, ezért ez lesz a kezdő fogás. A székely recept, ami alapján ő valami istenit evett egyszer, nekem nem jött be. Kértem is tőle, maradjunk a számunkra jól bevált, megszokott változatnál. Törött paprika, babérlevél, savanyú káposzta, de semmi szalonna, ám a tejföl és a friss ropogós kenyér elmaradhatatlan.
Utána következnek a sütemények úgy mint cseresznyés piskóta és gyömbéres sütemény. Utóbbi nem túl régi találmány, előbbi viszont tinédzser kori névjegyem, amit, átlényegült formában, megénekeltem már. Bármi volt, ezt sütöttem. Hálából, barátságból, vendéglátásból, nassolás végett. Volt A tepszi, AZ edény amiben mindig készült, soha sem másban. A hozzávalókat viszont képtelen voltam megjegyezni. Édes, vajas piskóta savanyú gyümölccsel, amit ha a régi Váncza-könyv megjegyzéseivel kellene ellátnom, ilyesmit írnék: vasárnap délutáni sorozatok mellé, tinizsúrra kitűnő. Most esküvői-vendégváró sütemény lesz, a gyömbéres pedig... az titkos küldetés. Később, fotóval illusztrálva elárulom majd.
Továbbá búcsúzkodnom is kell majd, amihez I. cseh kuglófját fogom választani, és még valami mást. Soha nem ettem még ilyen finom kuglófot... jajj, múltkor még megvolt a recept... ááá, megvan. Általában semmi különös nincs benne a formáját kivéve. A kuglóf egyszerű, de elegáns és finom.
Ó, és még lesz szendvics és torta és remélem, még számtalan finomság, például talán rétes is, és hozzá kellemes társaság, akik jó kedvvel fogyasztják, ami eléjük kerül.