Bogár ezidáig mindig szerényen visszautasította a kérdést: mire vágyik, mit enne, mikor hosszabb-rövidebb külhoni tartózkodásából hazalátogat. Így tett most is... először, aztán meggondolva magát közölte: legyen valami tradicionális; gulyás, töltött káposzta... hasonló.
Magam is épp ilyesmire gondoltam, sőt legelőször a töltött káposztára gondoltam, de elhessegettem magamtól, tekintettel Bogár megváltozott étkezési szokásaira, magasztalt diétájára és szűkült gyomrára, továbbá, hogy nem ez a tipikus könnyű, nyári étel, ha csak nem egy esküvőn vagyunk éjfél tájt. Mégis rögtön erre gondoltam, mert ha 'egy férfi szívéhez a gyomrán keresztül vezet az út', akkor a honvágya is itt fog jelentkezni. Így újra előkerültek a tradicionális, hazai konyha feletti gondolataim. A pörkölt és gulyás készítést meghagyom másnak (bár ez utóbbi restanciámtól ideje lenne szabadulni - nagyon szeretem.... utána kelt kalács... ez egy másik történet), a jó oldalas és tarja sülteket is. Az egytál és a káposzta viszont a barátom, és ha nem is tipikusan magyar, de határozottan kelet-európai. Ilyet talán csak a lengyelnél vagy a németnél lehet kapni odakint. Nem sokszor készítettem, de akkor határozottan élveztem, és nem okozott csalódást anyu tökéletes töltött káposztájához képest.
Még nem tudom mi lesz a Bogár tiszteletére készített menü, de az átkot megtörtem, leveszem magamról: Bogár mégis tudni magyar konyha.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése